61711. lajstromszámú szabadalom • Villamos készülék folytonos vagy lökésszerű szögelmozdulások távjelzéséhez

hányszor a horgony mágnessaruinak éle a •(13) kivágások mellett halad el, a mágneses vezetőellenállás hirtelen és jelentékenyen megnövekedik s a forgatónyomaték értéke csökken. Hogy ezen hátrányt is megszüntessük, a 7. és 8. ábrán föltüntetett kétpólusú horgonnyal való elrendezést alkalmazzuk. A horgony (16) polussaruinak szélei a (47) tengelyhez és így a (46) fúrásban lévő bevágásokhoz képest nem párhuzamosak, hanem a kétpolus saruinak élei egymáshoz képest ferdén el vannak tolva (8. ábra), minek következtében a (13) kivágás egész hosszában sohasem lesz közvetlen közelségben a pólussaru rézsútos éleinek egész hosszával, hanem a pólussaru egy (része mindig vasmag szomszédságában lesz, miáltal a forgatónyomaték egyenletessége "biztosítva van. Végül alkalmazhatunk több zárttekercseléssel biró induktort a zárt horgonytekercseléssel összeköttetésben oly módon, ahogyan ez a többpólusú egyenáramú elektromotoroknál történik s ez esetben nem is föltétlen szükséges, hogy a változó mágnesmező tekercselései egymás fölé jussanak, mint pl. az 1., 2., 3. ábrákon. Hogy ezen esetben a tekercselés megválasztása és a polusok száma szerint hogyan ' alkalmazzuk az összekapcsolásokat, könnyen megérthető; a 11. ábrán á (20', 20", 21', 21", 22', 22") dobhorgonyos és parallel tekercselésű mótor van föltüntetve. Ezen horgonynál, melynek egy síkba lefejtétt fölülete a .12. ábrán van föltüntetve, az egymástól 120°-nyira lévő vezetékek egyesítve vannak s a (23', 23", 23"', 23"") vezetékek segítségével mindegyik csoport az áramgyüjtőnek (31', 31", 31"', 31"") gyűrűi egyikével áll összeköttetésben; emellett az átkapcsoló minden három fordulatánál a mótor egyet fordul. A több pólusú és soros tekercselésű horgonnyal biró motoroknál, melyek a több fázusú motorok többpólusú tekercseléseihez hasonlítanak, minden a horgonyról kiinduló levezetés az átkapcsoló egy gyűrűjénél végződik. Az áramgyüjtő (30', 30", 30"', 30"") keféiről a (28', 28", 28'", 28"") vezetékek indulnak ki, melyek ismert módon az átkapcsoló (26', 26", 26'", 26"") folytonos gyűrűinek (27', 27", 27'", 27"") keféinél végződnek. A megszakított gyűrű ez esetben a (25', 25", 25"', 25"") négy szegmenset hordja. A mágnesmező tekercselései a horgony tekercseléseivel mellékáramkörben vannak, minélfogva a (33) odavezeték két elágazást képez, melyek közül a (29) vezeték az átkapcsolónak (24) keféjéhez s a (7) vezeték a mótor mágnesmezejének tekencseléseihez vezet. Ezen tekercseléseknek (37) visszavezetéke a (32) kefének (34) vezetékével egyesül, mimellett a (32) kefe a (35 visszavezetéknél a (24) keféhez képest 180°-kal távolabb áll. A 10. ábrán végül a (17', 17", 18', 18") négypolusú mótor dobhorgonnyal és parallel tekercseléssel van föltüntve: a gyűrűs áramgyüjtőn ez esetben is egy bizonyos számú gyűrűnek kell lennie, melyek a horgony tekercseléseiről kiinduló és a diametrálisan szembenfekvő levezetéseknek megfelelnek; a (19', 19", 19"', 19"", 19""', 19""") vezeték útján a gyűrű az említett mellékáramkörű elemekkel összeköttetésben állanak. Azáltal, hogy az áramgyűjtőnek egy gyűrűjét ismert módon az átkapcsoló folytonos gyűrűinek egyikével összekötjük, elérjük azt, hogy az átkapcsoló minden két fordulatánál a mótor egyet fordul. Az áram visszavezetése az átkapcsolón keresztül egy kefe segítségével történik, mely az odavezetésre szolgáló keféhez képest 180°-kal el van tolva. A többpólusú mágnesmezővel biró mindkét mótor, vagyis a 10. és 11. ábrákon föltüntetett mótor a (24) horgony számára nyugalmi helyzeteket adnak, míg ha egy kétpólusú mezőt alkalmaztunk volna, ugyanazon hatás elérésére 12 vezeték lett volna szükséges, vagyis a 11. ábrán alkalmazott vezetékeknek kétszerese, vagy a 10. ábrán alkalmazott vezetékeknek háromszorosa. Ezen motoroknál még a mágnesáramlás egy teljes variációja folyik le, még pedig két egynevű pólus közti szögben, vagyis