61711. lajstromszámú szabadalom • Villamos készülék folytonos vagy lökésszerű szögelmozdulások távjelzéséhez

_ 4 — (8) tekercseléssel képezett horgonnyal, mely tekercselés két szivacsalakú mágnes saru­ból és egy zárt tekercselésű indukturból áll, mely tekercseléshez az áram (6. ábra) közvetlenül egy folyadék átkapcsolónak a (25', 25" ... .) fémlamelláin keresztül a (9', 9", 9'") három elágazásnál végződő (28', 28". 28"') vezetékek útján jut, míg a visszafelé vezetés a, (10', 10", 10"') vezeté­kek útján történik, melyek a (11) gyűrűn végződnek, melyről a (12) visszafelé veze­ték indul ki. A rajzban éppen azon elren­dezés van föltüntetve, melyet az iránytű szögelfordulásainak átvitelére a hajókon alkalmaznak. A horgony a máguesmező tekercselésé­vel épp úgy lehet sorosan, mint mellékáram­körben kapcsolva; a rajzban az összeköt­tetés mellékáramkörben van föltüntetve, minek következtében a (33) áramodaveze­ték két elágazással bír, melyek közül a (29) az iránytű (24) mágnestűjéhez s a (38) a motor (39) keféjéhez vezet, mely kefe a (40') gyűrűvel érintkezik, melyről a horgony (8', 8") tekercselését' képező (7) vezeték ki­indul. A (37) visszavezetek az áramgyűjtő­nek (40") másik gyűrűjén végződik, melyek (39") keféje a (35) visszavezetékkel össze­köttetésben áll, melyhez a (12) vezeték is csatlakozik, mely a mágnesmező tekercsei­nek visszavezetését képezi. Ha azonban a mellékáramkör helyett a 4. ábra szerinti soros kapcsolást alkalmaz­zuk, akkor a vezetődrótok száma eggyel kevesbedik. Ügyelni kell arra, hogy ha oly motoro­kat akarunk építeni, melyeknél a változó áramerősség a mótor helytálló részén lévő tekercselést fogja átfutni, mint az 5. ábrán jelezve van, s ha még hozzá igen kis mo­torról van szó, melynél a kéz a horgony számára szolgáló üregbe csak nehezen dug­ható be, a munka megkönnyítésére egy különös fogást kell alkalmazni; a 7. és 9. ábrákon azon korongok különböző kiviteli alakjai vannak föltüntetve, melyekből a helytálló mágnesmező van képezve. A 7. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a helytálló mágnesmező minden egyes ko­rongja a (41) lágy vas lemezből áll, melyek­nek belső pereme a (42) nem mágneses természetű fémötvözettel van bevonva, míg a korongok külső peremét a (44) szorító­gyűrű érinti. Ennélfogva a korongok külső részén a (43) szabad kivágások jönnek létre, melyek a tekercselések fölvételére szolgál­nak. Hogy az egyes korongok belső pere­meit miért vonjuk be és tartjuk egymástól távol, nem mágneses természetű fémötvö­zettel, annak magyarázata az, hogy a mág­neses erővonalak árama az egyes érintkező korongok belső végei által alkotott széles vasfölületen végződnek, holott így a hor­gonyba jut. Figyelni kell azonban arra, hogy bár a 7. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál abban a helyzetben vagyunk, hogy egy elegendő mágneses erővonal áramlatot küldhetünk a horgonyba, mégis a mágneses áramkörnek összes mágneses vezetőellenállása azon lég­tár miatt, melyen keresztül az erővonal áramlásnak haladnia kell, aránylag elég magas. Hogy ezen túlnagy mágneses ve­zetőellenállást csökkentsük és így az áram­nak nagyobb energiát adjunk, e célból a találmány szerint a 9. ábrán föltüntetett kiviteli alak szolgál. Ezen kiviteli alaknál a (14) korong folytonos s csak nagyon kes­keny sugárirányú (5) bevágásokkal bír, me­lyeken keresztül a tekercselésnek egy drótja éppen keresztül vihető s mely kivágásnak végei a (15) lyukakig nyúlnak, mely utób­biak a tekercselések ' fölvételére szolgáló csatornákat képezik. A korongnak a hor­gony fölvételére szolgáló belső (46) fúrásá­nál végződnek a (13) belső sugárirányú be­vágások, melyek a tekercselések fölvetelére szolgáló két (15) lyuk között azoknak kö­zépvonalánál végződnek. Mint most már kÖDnyű megérteni, a mág­neses áramkör ebben az esetben vasra ta­lál úgy kívülről, hol a mágneses áramkör csakis az (5) kivágások által van megsza­kítva, mint a korongok belső oldalán, ahol a (13) bevágások kényszerítik a (46) fúrás­ban lévő horgonyhoz való keringésre. Ügyelni kell azonban arra, hogy az ily módon eszközölt tekercseléseknél is vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom