61711. lajstromszámú szabadalom • Villamos készülék folytonos vagy lökésszerű szögelmozdulások távjelzéséhez

_ 4 — (8) tekercseléssel képezett horgonnyal, mely tekercselés két szivacsalakú mágnes saruból és egy zárt tekercselésű indukturból áll, mely tekercseléshez az áram (6. ábra) közvetlenül egy folyadék átkapcsolónak a (25', 25" ... .) fémlamelláin keresztül a (9', 9", 9'") három elágazásnál végződő (28', 28". 28"') vezetékek útján jut, míg a visszafelé vezetés a, (10', 10", 10"') vezetékek útján történik, melyek a (11) gyűrűn végződnek, melyről a (12) visszafelé vezeték indul ki. A rajzban éppen azon elrendezés van föltüntetve, melyet az iránytű szögelfordulásainak átvitelére a hajókon alkalmaznak. A horgony a máguesmező tekercselésével épp úgy lehet sorosan, mint mellékáramkörben kapcsolva; a rajzban az összeköttetés mellékáramkörben van föltüntetve, minek következtében a (33) áramodavezeték két elágazással bír, melyek közül a (29) az iránytű (24) mágnestűjéhez s a (38) a motor (39) keféjéhez vezet, mely kefe a (40') gyűrűvel érintkezik, melyről a horgony (8', 8") tekercselését' képező (7) vezeték kiindul. A (37) visszavezetek az áramgyűjtőnek (40") másik gyűrűjén végződik, melyek (39") keféje a (35) visszavezetékkel összeköttetésben áll, melyhez a (12) vezeték is csatlakozik, mely a mágnesmező tekercseinek visszavezetését képezi. Ha azonban a mellékáramkör helyett a 4. ábra szerinti soros kapcsolást alkalmazzuk, akkor a vezetődrótok száma eggyel kevesbedik. Ügyelni kell arra, hogy ha oly motorokat akarunk építeni, melyeknél a változó áramerősség a mótor helytálló részén lévő tekercselést fogja átfutni, mint az 5. ábrán jelezve van, s ha még hozzá igen kis motorról van szó, melynél a kéz a horgony számára szolgáló üregbe csak nehezen dugható be, a munka megkönnyítésére egy különös fogást kell alkalmazni; a 7. és 9. ábrákon azon korongok különböző kiviteli alakjai vannak föltüntetve, melyekből a helytálló mágnesmező van képezve. A 7. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a helytálló mágnesmező minden egyes korongja a (41) lágy vas lemezből áll, melyeknek belső pereme a (42) nem mágneses természetű fémötvözettel van bevonva, míg a korongok külső peremét a (44) szorítógyűrű érinti. Ennélfogva a korongok külső részén a (43) szabad kivágások jönnek létre, melyek a tekercselések fölvételére szolgálnak. Hogy az egyes korongok belső peremeit miért vonjuk be és tartjuk egymástól távol, nem mágneses természetű fémötvözettel, annak magyarázata az, hogy a mágneses erővonalak árama az egyes érintkező korongok belső végei által alkotott széles vasfölületen végződnek, holott így a horgonyba jut. Figyelni kell azonban arra, hogy bár a 7. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál abban a helyzetben vagyunk, hogy egy elegendő mágneses erővonal áramlatot küldhetünk a horgonyba, mégis a mágneses áramkörnek összes mágneses vezetőellenállása azon légtár miatt, melyen keresztül az erővonal áramlásnak haladnia kell, aránylag elég magas. Hogy ezen túlnagy mágneses vezetőellenállást csökkentsük és így az áramnak nagyobb energiát adjunk, e célból a találmány szerint a 9. ábrán föltüntetett kiviteli alak szolgál. Ezen kiviteli alaknál a (14) korong folytonos s csak nagyon keskeny sugárirányú (5) bevágásokkal bír, melyeken keresztül a tekercselésnek egy drótja éppen keresztül vihető s mely kivágásnak végei a (15) lyukakig nyúlnak, mely utóbbiak a tekercselések ' fölvételére szolgáló csatornákat képezik. A korongnak a horgony fölvételére szolgáló belső (46) fúrásánál végződnek a (13) belső sugárirányú bevágások, melyek a tekercselések fölvetelére szolgáló két (15) lyuk között azoknak középvonalánál végződnek. Mint most már kÖDnyű megérteni, a mágneses áramkör ebben az esetben vasra talál úgy kívülről, hol a mágneses áramkör csakis az (5) kivágások által van megszakítva, mint a korongok belső oldalán, ahol a (13) bevágások kényszerítik a (46) fúrásban lévő horgonyhoz való keringésre. Ügyelni kell azonban arra, hogy az ily módon eszközölt tekercseléseknél is vala-