61665. lajstromszámú szabadalom • Röpülőgép
és a szárnyak eredeti zárt, egymást rész- 1 ben födő helyzetbe térnek vissza. A 12. ábrán a (29) karmantyú és az azt mozgató (32) villaemelő világosan kivehető. Ha az emelőcsavarok szárnyai zárt és egymást részben födőhelyzetben vannak, akkor segédhordfölületük gyanánt szerepelnek. A fölszállásnál a forgóemelőcsavarok a kettős hordfölületek rézsútosan állított csavarjaival együttesen, vagy pedig egymagukban is használhatók, míg csak a röpülőgép a kivánt magasságot el nem érte, Ha az emelőcsavaroknak nem kell emelőhatást kifejteniük, akkor a gép stabilizálására szolgálnak. Célszerűen négy ilyen emelőcsavart rendezünk el és pedig egyetegyet az alváz mindegyik sarkán, ilykép azok jelentékeny stabilizáló hatással bírnak. Ha a gépnek függélyesen kell fölemelkednie, akkor az emelöcsararokat az említett kapcsolás segélyével bekapcsoljuk és a szárnyakat kisebb-nagyobb hajlással beállítjuk, aszerint, hogy milyen sebességgel akarunk fölemelkedni. Ha kizárólag az emelőcsavavaroknak kell a gépet fölemelniök, akkor a hajtócsavarokat működésen kívül kell helyeznünk. Ha hirtelen széllökés folytán a gép rézsútos helyzetbe, áll be, akkor a gép mélyebben fekvő oldalán forgó szárnyak kellő beállítása által a gépet azonnal visszahozhatjuk az egyensúlyi helyzetbe. Az emelőcsavarokat arra is használhatjuk, hogy a gépet a levegőben bárhol álló helyzetben megtartsuk. Ebben az esetben a hajtócsavarokat elállítjuk. Leszállás céljából a szárnyakat oly szögállásba hozzuk, amelynél az emelőcsavarok már nem fejtenek ki emelőhatást úgy, hogy a gép saját súlya folytán lassan lesülyed. Ezek az emelőcsavarok — minthogy emelő- ill. hordképességük a szárnyak beállítása által tetszőlegesen szabályozható — igen fontos segédeszközt képeznek röpülogépek számára, minthogy a gép ennélfogva nemcsak függélyesen föl-, hanem a kívánatos lassúsággal le is szállhat, azaz kiköthet; ezenkívül a levegőben tetszőleges helyen megállhat úgy hogy nemcsak jó megfigyelés, hanem robbanótestek ledobásánál biztosabb találás is lehetővé van téve. A röpülőgép derékszögű (42) alvázzal bír, amely könnyű acélcsövekből van előállítva s hossz- és harántirányú (43) dúcokkal van merevítve, amelyek közt a pilóta (45) ülése van elrendezve. A (42) alvázból (46) csövek nyúlnak föl- és lefelé, amelyek (47) T-darabok által fönt és lent (48) vízszintes acélcsövekkelvannak összekapcsolva. A fölső (48) csövek kerítést képeznek a pilótaülés körül, míg az alsó csövek a (49) járókerekeket hordozzák. A sarkokban elrendezett (46) csövek fölfelé meg vannak hosszabbítva és két vagy több (50) kettős hordfölületet tartanak, amelyek, mint az 1. ábrán pontozottan föl van tüntetve, különböző szög alatt beállíthatók* Az elülső és hátsó (46) csövek meghajlított (51) csövek által a fölső (48) csövekhez és meghajlított (52) csövek által az alsó (48) csövekhez vannak ducolva. Ezenkívül még további (53) dúcok vannak mindazokon a pontokon, ahol a főkeret a forgórészek befolyása folytán nagyobb igénybevételeknek van kitéve. Az alváz hátsó oldalán az (55) hajtócsavarok tengelyeinek (54) ágyazásai vannak elrendezve, amely hajtócsavarokból kettő van, egy-egy az alváz két hátsó sarkán a gép függélyes középsíkjától egyenlő távolságnyira. A kereten elül, a függélyes közép síkban egy (56) kormánylap van elrendezve, amely az (57) tengely körül egy (60) emeltyű és (58, 59) lánckerekek secítségével tetszőleges szög alatt jobbra vagy balra beállítható. A járókerékkereten egy vagy több (61) mótor van elrendezve, amely vagy amelyek a jármű súlypontviszonyai szerint megfelelően elhelyezendők. A keret sarkain vízszintesen forgó négy emelőcsavar arra szolgál, hogy a járművet egyoldalú szélnyomás ellen megtámasszák és a gép függélyes fölemelkedését valamint nyugodt lebegését a levegőben lehetővé tegyék. A vezető ülése a jármű súlypontjához lehetőleg közel van és a kormányzó részek kezeügyében, il. lábbalkönnyen hozzáférhetően vannak elrendezve.
