61558. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

— 11 -kontaktusát elérte, a (V) szakasz mindkét átkapcsolójának áramzárói kinyílnak úgy, hogy a (W) szakaszból jövő vonat figyelmeztető jelzést kap, mihelyt a (V) szakasznak (41, 42) jelzőkontaktusai fölött elhalad és megállíttatik, mihelyt a (V) szakasznak (43) megállító kontaktusa fölött elhaladt. Az (U) szakaszt elhagyó vonat a szakaszt «szabad»-dá teszi, mihelyt a szakasznak végén elrendezett (46, 41) fölfutási kontaktusok fölött elhalad, de a vonatnak a (V) szakaszon való mozgása közben, mihelyt az a (W) szakasznak kezdetén elrendezett (41, 42) jelzőkontaktusok fölött elhalad, látható és hallható jelzés létesül, mely a mozdonyvezetőt figyelmezteti arra, hogy a (V) szakaszon egy vonat áll; ha ez a jelzés figyelembe nem vétetik, a vonat a (43) megállító kontaktus fölött való elhaladásánál meg is állíttatik. Annak következtében, hogy az (U) és (W) szakaszokba egy másik szakaszbeosztásnak (V) szakasza is belenyúlik, az ugyanazon a vágányon, egy irányban haladó vonatok között lévő térköz igen kicsivé tehető, ha valamely szakasznak megállító kontaktusai és az ebbe belenyúló szakasznak megállító kontaktusai között lévő távolság megfelelően van megválasztva. Az (U, W . . .) és a (V, X . . .) szakaszok egymást kölcsönösen blokkozzák. A berendezés tehát, normális viszonyok között, a vonatközlekedést biztosítja; hogy azonban a vonatoknak biztonsága akkor se legyen veszélyeztetve, amikor a berendezésnek átkapcsolói, vezetékei vagy. más részei megrongálódtak, további biztosító szerkezetek is vannak alkalmazva, melyek főleg abban állanak, hogy a (183) elektromágnes a vészsípot, az indító tolattyút és a féknek vezérszelepét műkqdtető áramköröket oly módon befolyásolja, hogy a vészsíp megszólaljon, a gőzbevezetés elzárassék és a fékek meghuzattassanak, mihelyt a berendezésben a normális állapot megszűnik, A (193) elektromágnesnek (214) fegyverzetét saját súlya és változtatható feszültségű (216) rúgó a (215) kontaktusokra szorítja (20. ábra), míg a (183) elektromágnesen átfolyó áram a normális értékét el nem érte. Ha az elektromágnesben normális erősségű vagyis oly erősségű áram folyik, amelynek alsó határa a (214) fegyverzetnek súlyától és a (216) rugónak feszültségétől, fölső határa pedig a (220) karnak súlyától és a (223) rúgónak feszültségétől függ, az elektromágnes a (214) fegyverzetet a (215) kontaktusokról leemeli és a szigetelt (218, 219) kontaktusokra szorítja, melyek az elforgatható (220) karra vannak szerelve, míg a szigeteit (221) kontaktust a beállítható feszültségű (223) rúgó a (222) kontaktusra szorítja. Ha a (183) elektromágnest gerjesztő áramnak erőssége a normálisnál nagyobb, a (214) fegyverzetre ható nagyobb erő a (220) kart a beállítható feszültségű (223) rúgónak hatása ellenében megemeli és így a (221, 222) kontaktusok között az érintkezést megszakítja, minek következtében a (176) áramforrást és a (179, 180, 181) elektromágneseket tartalmazó áramkör is megszakad, az elektromágnesek gerjesztésüket elvesztik, tehát a vészsíp is megszólal, az indító tolattyú elzáratik és a fékek meghúzatnak. Ezenkívül a (175) elektromágnes is elveszti gerjesztését, a «szabad» pályát jelző (185) síp megszólal, és a (186) miniatüre-jelző «szabad» pályát jelez. Ezeknek a jelenségeknek együttes föllépte a zavar mineműségéről biztosan tájékoztat, mert ezen helytelenségek együtt csak akkor lépnek föl, amikor a (83) csövében folyó áramnak erőssége a normálisnál nagyobb. Hogy a (62) fegyverzetnek helytelen működése, a vonatnak az ezen fegyverzetnek működtetésére szolgáló fölfutási kontaktusok fölött való elhaladása közben, fölismerhető legyen, a (60) elektromágnessel a (92, 93) ellenállások láncolatosan és a (94, (95) ellenállások párhuzamosan akként vannak kapcsolva, hogy a berendezésnek nem normális állapotánál, a (183) elektromágnesen átfolyó áramnak erőssége a normálisnál nagyobb lesz és az elektromágnes a zavart a föntebb ismertetett módon jelzi.