61436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réztartalmú anyagok kezelésére
s bár időközben az oldatba került vasat és alumíniumot kiesapjuk, mégis elegendő vasvegyület marad az oldatban a füstgázok elnyeletésére és az értékes anyagoknak az oldatban való megtartására. A vas- és aluminiumvegyületek kicsapatása akár a réztartalom kicsapatásával egyidejűleg, akár pedig külön végezhető. Használhatunk ezen célra rézoxidot vagy hidrátot, vagy kálciumkarbonátot. A mi csekély menynyiségű rezet a kicsapódó vas és alumínium magával visz, azt visszanyerhetjük, ha a vas- ós aluminiumcsapadékot visszavisszük az amfidáló készülékbe, minthogy ennek munkája nagyjából éppen abban áll, hogy a vasat és alumíniumot oldhatatlanná teszi, míg a rezet oldható állapotban hagyja meg. A vastól és alumíniumtól már megszabadított oldatnak réztartalmát kálciumkarbonát hozzáadásával csapathatjuk ki rézoxid alakjában, amikor, mint már jeleztük a kálciumkloridot is visszakapjuk: CuCi2 + CaCOs = CuO + CaCi2 + C02 A csapadékot azután az oldatból leszűrhetjük és tetszőleges további kezelésnek vethetjük alá, hogy belőle fémrezet vagy, ha úgy kívánjuk, más terméket állítsunk elő. Mellékes, hogy a kicsapatást a leírt különféle módszerek közül melyik szerint végezzük, csak az a lényeges kellék, hogy a vas és réz a sókban a legnagyobb vegyértékével szerepeljen, hogy a leválasztás folyamán cuprosók keletkezését megakadályozzuk. A vas ugyanis kálciumkarbonáttal fémoxid alakjában csapódik ki. Ennélfogva, ha a vasnak némi része ferroállapotban van, a rézsó cupro-sóvá fog redukálódni, hogy a vas ferrioxid alakjában csapódhassék ki. A vas- és rézsók reakciói ezen munkafolyamatban nagyon bonyolultak lehetnek, a vas két vagy három vegyértékkel, a réz pedig egy vagy két vegyértékkel szerepelhet. Ha oxigén és klór bőségesen van jelen, a réz két, a vas pedig három vegyértékkel fog szerepelni. Ha most az oldat valamiképen oxigént vagy klórt veszít, először a három vegyértékű vas redukálódik úgy, hogy a rézklorid oldatban marad. A rézklórür sokkal kevésbbé lévén oldható, mint a rézklorid, az oxigén- vagy klórveszteség folytán lecsapódnék, csakhogy szerencsére a vasklórür kisebb affinitással viseltetik a klórhoz, mint a rézklórür, azért, ha az oldat klórt veszít, nagyjából vasklórürt és rézkloridot találunk benne. Megjegyzendő, hogy a vasklórür nagyon könnyen oldható só úgy, hogy redukció esetén a vas- és rézklorid együttvéve jobban megmarad oldott állapotban, mint ha csupán rézklorid volna az oldatban. A kálciumkarbönát hozzáadásával azonban a helyzet egészen megváltozik, amennyiben a vas a vasklórürből is ferrioxyd alakjában csapódik ki, a rézklorid pedig redukálódik rézklórürré, amelyből a kálciumkarbönát nem csapja ki a rezet, míg rézkloridból rézhídroxyd alakjában kicsapja. Ezért a kicsapatás kellő és gazdaságos keresztülviteléhez szükséges, hogy a sók a legmagasabb fokú oxidálási vagy klórozott állapotban legyenek. Ha rézklórür van az oldatokban, az csekély oldhatóságánál fogva a kálciumkarbonáttal való kicsapatás alkalmával részben a csapadékba jut és így a termékbe klórt visz be, amely a rézklorid illó volta következtében megnehezíti az olvasztást, ennélfogva nemcsak klórt von el az eljárásból, hanem fémveszteséget is okoz. Azonkívül, ha valamelyes rézklórür marad a neutrálissá vált oldatban (az esetleg benne lévő savat a kálciumkarbönát mesze magába vette), az a levegőn oxigért nyel el és rézkloridot alkot, amely oldhatatlan lévén, eltömi a csöveket, szűrőket stb. Nyilvánvaló tehát, hogy a gyakorlati kivitel szempontjából is szükséges, hogy a vas és réz a sókban legnagyobb vegyértékével szerepeljen. Az ércben foglalt cink cinkklorid alakjában az oldatba megy át és abban egyre szaporodik. Ezen fém ugyanis a vas, alumínium és réz előbb leírt kicsapása folyamán nem csapódik ki, s ámbár jelenléte kis mennyiségben nem ártalmas, mégis annyira fölszaporodhatik, hogy eltávolítása szükségessé válik. E célból az oldatot vagy ennek
