61436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réztartalmú anyagok kezelésére
járás folyamán ágy, hogy az amfldálási, vagy pörkölési műveletnek nem kell okvetlenül tökéletesnek lennie és a készülék működésében beálló esetleges változások vagy ingadozások nem befolyásolják a végleges eredményt. Ez nagy előnyt jelent, mert fölöslegessé teszi az amfidáló készülék működésének gondos és állandó ellenőrzését. Az amfidált vagy pörkölt érctömeget egy dobban előnyösen valamivel a forrási hőmérséklet alatt fölös mennyiségű kálciumkloridoldattal hozzuk össze. A fönt kifejtettek szerint a rézszulfát és kálciumklorid között beálló reakció folytán rézklorid keletkezik. Az amfidáló készülékből kikerült tömegben maradt vasszulfát a kálciumkloriddal oldhatatlan kálciumszulfáttá és vaskloriddá alakúi át. Ezen vasklorid föloldódik és hasznos szerepet tölt be, amennyiben a rézoxid-maradékot, valamint a rézszulfid- és fémréz-maradékok rezét föloldja és rézkloriddá alakítja át. Ha a vasklorid mennyisége nem elegendő arra, hogy ezen maradékokat mind föloldja, ezeknek megmaradó része a rézkloridban vagy pedig azon szabad savban oldódik, amely az alább kifejtendők szerint a kálciumkloridnak az amfidált ércre kifejtett hatása alatt keletkezik. Az amfidáló készülékben a reakció oly tökéletesen megy végbe, hogy csak aránylag kevés kén marad gázalakban. Ez részben kénessav, részben kénsavanhidrid alakjában távozik el, amelyeknek aránya változó, és amennyire a kísérletekből kitűnt, 2:1 —3 : l-re tehető, S02 előidézte reakciót alább, az eljárás teljes lei rá s a közben részletezzük. A főként az amfidáló készülékből az oldatokhoz vezetett füstgázokban foglalt S08 -ból előálló kénsav a kálciumehloriddal sósavat ad, amely az esetleg még meglévő rézoxidra hat és abból közvetlenül újabb rézkloridot termel. H2 S04 + CaCl2 = CaS04 + 2HC1 CuO + 2HC1 = CuCla + Ha O A rézklorid a kálciumkloridban oldó-dik, míg a kalciumszulfát kicsapódik, mint előbb. Ezen különféle forrásokból eredő rézkloridnak, eltekintve attól, hogy a kálciumkloridoldatban oldható, még egyéb fontos szerepe is van. Ezen anyag ugyanis nem engedi elveszni azon szabad réz- és az amfidálás alól kibújt rézszulfid-maradékokat, amelyek a vaschlorid fent leírt hatását kikerülté és ezekkel rézklorürt alkot. Cu + CuCl2 = Cu2 CJ2 CuS + CuCl2 = Cu2 C]2 + 8. Az utóbbi reakcióban a kén kicsapódik, ami ismét bizonyítja, hogy az értékes alkotórészeket hordó oldószer a nem odavaló terméket nem veszi magába. Annak biztosítására, hogy semmi réztartalmú maradék ne maradjon oldatlanul, szükséges, hogy elegendő rézklorid legyen jelen és pedig előnyösen fölös mennyiségben. Azért a rézchlorürt is rézkloriddá alakítjuk olyképen, hegy a készülék megfelelő részébe vagy részeibe levegőt vezetünk úgy, hogy a rézklorür oxidálódik az alábbi képlet szerint: Cu2 Cl2 +0 = Cu3 C12 0 Ezen só a kénsav és kálciumklorid egymásra hatásából eredő sósavval érintkezvén, annak egy részével rézkloriddá alakul át, amelyet az értékes alkotórészeket tartalmazó oldószer magába vesz. A reakció mellékterményeként víz keletkezik: Cu2 C12 0 + 2HC1 = 2CUC12 + H2 0 Ami rézoxidul a reakciódobban marad, az a sósav egy részével rézklorürt alkot: Cu2 0 + 2HC1 = Cu2 Cl2 -f H2 0 Ez azután ugyanúgy oxidálódik és sósavval ugyanolyan reakcióba lép, mint azt föntebb jeleztük. Oldhatatlan réz- és vasoxiklorid jelenléte az oldatokban, ha azokat így hagynók, az oxidálótornyok eltömődését okozná, azért gondoskodnunk kell róla, hogy az oldatokban elegeüdő mennyiségben legyen savgyök jelen, amely azután az oxikloridokat mind kloridokká változtatja át. A reakciódobban a ferrimaradékokból keletkezett vasklorid a rézkloridot cupri-
