61436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réztartalmú anyagok kezelésére

csapódnak, a kálciumkloridot visszanyerjük. A találmányban érvényre jutó elvek egyike abban áll, hogy az értékes alkotórészeket kálciumkloridban oldható rézkloriddá ala­kítjuk és kálciumkarbonát hozzáadásával (rézoxid alakjában) csapjuk ki. Ezen elv talán a legegyszerűbben akként vihető keresztül, hogy a rézszulfátot, a melyet egy előzetes amfidáló vagy pörkö­lési műveletben állítunk elő, rézkloriddá alakítjuk, majd ennek réztartalmát kálcium­karbonáttal kicsapjuk. Ha magát a rézszul­fátot tekintjük, ezen só kálciumkloriddal közvetlenül rézkloridot és kálciumszulfátot alkot: CuSO, + CaCl3 = CuCI2 + CaS04 Megjegyzendő, hogy a réz itt oldható alakban van, míg a kálciumszulfát, amely értékes anyagot nem tartalmaz, oldhatat­lan, tehát kicsapódik. Más szóval a kál­ciumkloridoldat csupán az értékes anya­gokat veszi magáca, s ebben különbözik pl. a nátriumkloridoldattól, amely a fönt említett reakció esetén nátriumszulfátot adna, ez pedig oldható lévén, az értékes anyagot fölvevő oldószerben benmaradna A kálciumkloriddal tehát az ebből eredő nehézséget már kiküszöböltük. De a kál­ciumkloridnak még más fontos előnye is van a következő műveletekben. Az oldat­ból, mint föntebb jeleztük, kiválik a kál­cium és kalciumszulfáttá .alakúi, a klór azonban még megmarad a rézkloridban. Ily módon egyszerű ós gyors lefolyásareakció révén visszanyerhetjük az oldószert és kicsa­polhatjuk egyúttal az értékes anyagot erősen koncentrált alakban kálciumkarbonáttal,azaz egy bőségesen rendelkezésünkre álló, tehát olcsó anyaggal. Az ekkor a rézklorid és kálciumkarbonát között végbemenő reakció, az oldatokhoz szükséges vizet egyszerűség kedvéért, mint eddig is, elhanyagolva, a következő képlettel fejezhető ki: CuCl2 -+- CaC08 = CuO + Ca Cla -f- C03 Ebből kitűnik, hogy az értékes anyago­kat, föltéve, hogy a hőmérséklet elég ma­gas arra, hogy a szénsavat kiűzze, rézoxid alakjában kapjuk, amelynek pedig körül­| belül 80°/„-a réztalmú, tehát nagyfokú kon­centrációt értünk el. Látjuk továbbá, hogy a kálciumkloridot visszanyerjük. Nem számítva azon szembetűnő előnyö­ket, amelyek a föntiek szerint a kálciuni­klorid használatával járnak, kitűnt, hogy azon nehézségek, amelyek az efajta eljárá­soknál a szűrésnél, leüllepítésnél vagy a szilárd maradék és folyadék másnemű szét­választásánál eltömődés folytán rendszerint jelentkezni szoktak, itt megszűnnek, amennyi­ben az, hogy a kálciumklorid a folyadék­ban marad, elejét veszi az eltömődésnek és megkönnyíti a folyadék átömlését az el­választó készüléken. A találmány általános elveinek megérté­séből kiviláglik már most, hogy a jelen el­járás folyamán gyakorlati értelemben az ércben foglalt. egész réz rézkloriddá vál­tozik át. A különböző reakciók az eljárá3 egy kiviteli módjának alábbi részletesebb leírásából érthetők meg. Az összezúzott és finomra őrölt ércet legelőször amfidálásnak vetjük alá, így ne­vezvén a jelen esetben azon műveletet, amelyben valamely szulfiddal oxigént nyele­tünk el, hogy így közvetlenül szulfáttá ala­kítsuk. Az érctörmeléket e célból levegő hozzávezetése mellett 450—550 C°-nyi hő­mérsékletre hevítjük, amelynél beáll az oxidáció. Az ekkor végbemenő reakciók természetesen az érc mineműségétől, vala­mint az amfidálókészülék kezelésétől függ­nek, elméletileg azonban az egész szulfid alakjában jelenlévő réz szulfáttá, az ilyen ércekben rendszerint előforduló vasnak leg­nagyobb része pedig vasoxiddá alakul át, amely utóbbi, oldhatatlan lévén, nem megy át az oldatba, hanem a salakban marad. A gyakorlatban mindazonáltal a vasnak némi része vasszulfáttá alakul vagy megmarad ilyennek, a réznek egy kis része szulfid marad, más kis része pedig rézoxiddá oxi­dálódik, viszont az ércben néha fémréz is lehet, amely kikerüli az oxidációt. Továbbá kénsavat és kénsavanhidridet tartalmazó füstgázok is keletkeznek. Ezen vegyületek és a füstgázok, rnir.t látni fogjuk, igen jól hasznosíthatók az el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom