61414. lajstromszámú szabadalom • Siklórepülőgép

táfni törekszenek, mikor a szélkerék — mint az bizonyos gépeknél előnyös — a súlypontban vagy ez alatt van elrendezve, a szélkerék gyorsító és késleltető hatása a hosszanti helyzet magasságváltozásait kiegyenlíteni törekszik és tekintettel a sebességváltozások és a magasságváltozások között való összefüggésre, az előbbi változásai az utóbbi megfelelő változásait vonják maguk után. Bizonyos esetekben a főhajtócsavar maga is szerepelhet szélkerék gyanánt, ebben az esetben a primér hajtóerő által hajtott szélkerék szintén önműködő stabilizátor gyanánt szerepel, minthogy a levegő és szélkerék viszonylagos sebességének megváltozása ellen éppen úgy hat, mint a csupán a levegő által hajtott szélkerék. A föltaláló jól tudja azt, hogy a legtöbb sikló röpülőgép csavarja, főleg ha a gépnek állandó forgató nyomatékot kifejtő motora van, melynek csavarja ép úgy, mint a forgó részek, elég nehéz, a föntebb leírt kiegyenlítő szélkerék gyanánt hat, amennyiben a csavar kisebb nagyobb tengelyirányú erőt fejt ki, annak megfelelően, hogy a röpülőgépnek a levegőhöz viszonyított sebessége csökken vagy növekedik, ennek megfelelően találmánya lényegét csakis abban látja, hogy a szélkerék még oly további elrendezéssel kapcsolatban lel alkalmazást, mely a szélkerék kiegyenlítő hatását fokozza. így pld. a csavarral szokatlanúl nehéz lendítőkereket vagy evvel egyenlő értékű tömeget is lehet kapcsolni, még pedig a motortól függetlenül, a motort a lendítőkereket és a csavart pedig szabadon futó kötés útján kapcsolni úgy, hogy a kiegyenlítő hatás nem attól függ, megtartja-e a gép sebességét. A lendítőkerék ekkor arra is szolgál, hogy a csavartól az esetleges hirtelen sebességnövekedéseket, melyek a mótor forgató nyomatékainak növekedésétől származnak, távoltartsák. Hogy a hosszanti helyzet lassú vagy állandó változásait meggátoljuk, egy vagy több kisteljesítményű szélkereket alkalmazunk, melyet a levegő és röpülőgép relatív mozgása hajt és egy vagy több magasságkormánnyal akként kapcsolunk, hogy a magasságkormányt a röpülőgép bizonyos sebességénél bizonyos helyzetbe állítsa be. Az 1. ábrán erre a célra egy (i) szárnyas kerék van alkalmazva, mely a (j) zsinórt a (k) dobra föltekercselni és így a vízszintes (m) kormánylapátot is elforgatni törekszik, mely lapát a hátrafelé nyúló és a vízszintes kormánylapátot viselő, függélyes síkban mozgatható (o) rúddal mereven kapcsolt (n) karhoz van kötve. Ha a röpülőgép a normális síkjából föl vagy lefelé kitér, "az (i) szárnyaskerék forgássebessége is megváltozik és a dobra a zsinórt föltekercseli, illetve erről letekerődzeni engedi, minek következtében a kormánylapát is megfelelően beáll, hogy a föl- vagy lefelé való mozgást egyensúlyozza. Hogy az oldal stabilitást biztosítsuk, a vízszintes (a) tartófölületet, mely a főtartó fölületet vagy tartófölületeket képezi, sík fölület gyanánt képezzük ki, melynek semmiféle föl- vagy lefelé, előre vagy hátrafelé kiálló függélyes, a röpülőgépnek egyik vagy másik oldal felé való fölbillenésénél a súlypont eltolódását meggátló fölülete nincs és minthogy a fölállító erő nagysága ennek az eltolódásnak nagyságától függ, az (a) fölületet gyöngén görbítjük, még pedig akként, hogy a görbület tengelye a röpülőgép hosszanti középvonalára merőleges legyen. Ezenkívül a tartófölületen függélyes fölületeket sem szabad alkalmazni, mert ezek a csúszást lényegesen gátolnák. A tartófölület görbületének más előnye is van. Különösen előnyös akkor, mikor a felállítást, mint az 1. ábrán oly függélyes (b) fölület segíti elő, mely egy (c) állványon elég magasan van alkalmazva ahhoz, hogy a súlypont oldalirányú eltolódását ne gátolja. Ha eme függélyes fölület föladata az, hogy a röpülőgépet önműködően tartsa meg irányában, azt annyira hátratoljuk, hogy az a pont, melybe a ráható szélnyomás eredője esik, a röpülőgép súlypontja mögött feküdjék. Világos, hogy a főfölületek csúszásából a függélyes fölületen érvényesülő légnyomásnak az a törekvése, hogy a röpülőgép oldalirányú egyensúlyát ismét