61381. lajstromszámú szabadalom • Újítás ládákon vagy dobozokon

zett biztos lehet felőle, hogy az áruk minden veszteség nélkül jutnak birtokába. A láda (1) és (2) véglapjai, (3) és (4) oldalai valamint (5) födőlapja és (6) feneke lemezeit fából készülnek (1. a 7. ábrát). Ezek a falemezek két vagy több — előnyösen három — lapból vagy rétegből állnak, amelyek valamely ismert szerkezetű furnirgép segítségével kellően lágyított tömbökről könnyen vághatok. Egy nedves réteget, úgy amint az a tömbről leválik, asztalra fektetünk és meglehetős vastag kötőanyagréteggel vonjuk be. A következő lapot azután az elsőre ráhelyezzük, előnyösen ugy, hogy a fa erezete keresztezze az első lap erezetét. Ezt a második lapot is kötőanyaggal vonjuk be és egy harmadikat borítunk rá. Az ekként összerakott nedves falapokat azután melegen sajtoljuk, amikor is a kötőanyag átjárja a fát, a lapokat erősen összeköti és mire az egész a meleg sajtolás alatt megszárad, aránylag vékony, de igen erős, és szívós lemezt alkot. A rétegek száma természetesen nagyobb erősség elérésére fokozható, valamint az egyes lapok vastagsága is a kívánt cél szerint választható. Az ekként előállított lemezeket bármely ismert módon a doboz vagy láda oldalfalainak megfelelő alakra és nagyságra szabhatjuk. Ezután az összerakás a 3. ábra szerint ugy történik, hogy a (3) és (4) oldalakat a (6) fenéklap oldalszéleire állítjuk. Az (1) és (2) véglapok átlapolják az (5) födelet és (6) feneket és a (3, 4) oldalak közé illeszkednek. Az (5) födő- és (6) fenéklap átlapolják az oldalakat és az (1, 2) véglapokhoz illeszkednek. A részeket ezen viszonylagos helyzetükben a (2) szögletkötő lemezekkel erősítjük össze. Ezek a szögletszegélyek előnyösen azonosak a láda minden élén és szintén lemezeit fából készülnek, amelyet lényegileg ugyanúgy állítunk össze, mint a láda oldalfalainak anyagát. A kötőanyaggal bevont és egymásra helyezett falapréteget azonban még nedves állapotukban megfelelő szélességű csíkokra szeljük föl és ezeket ugyancsak még nedvesen melegítésnek ós sajtolásnak vetjük alá. A sajtológépben együttműködő domború és homorú formákat alkalmazunk olyanformán, hogy a homorú formák működő fölületének alakja a szögletszegély külső fölületének, a domború formáké ellenben a szögletszegély belső fölületének feleljen meg. A szögletszegélyt belül rendesen derékszögben alakítjuk, amennyiben a ládák rendszerint ilyen szögletekkel készülnek, azonban az alak tetszés szerint változtatható is. A szögletkötő belső szöge éles legyen, azaz keresztmetszetben éles csúcsban végződjék, amint azt (9) jelzi a 2. és 7. ábrán, hogy így a szögletkötő belső (10) és (11) oldalai mindvégig szorosan érintkezzenek a láda szomszédos oldalaival. A szögletkötő külső fölületén ellenben az él le van kerekítve, mert így a szegély erősebb és több szempontból nyílván alkalmatosabb, mint az éles külső szöglet. A szegély szélessége és vastagsága természetesen tetszés szerint választható meg. Legjobb hatás elérésére a szögletkötők úgy alkalmazandók, hogy a láda éleit mindenütt befödjék. Ennek egy megfelelő módja a 4. ábrán látható, ahol a födél széleit befoglaló (13) szegély sarkalva van a (14) helyen, a függőleges (15) szegély pedig, amely a láda oldal- és véglapjának összefutó széleit lapolja át, fölső és alsó végén a födél ós fenék szegélyéhez illeszkedik, amint ezt az ábrán (16) jelzi. Ha kívánatosnak mutatkozik, a (13) és (15) szegélyek illeszkedési helyeit is sarkalhatjuk a láda sarkán úgy, hogy az 5. ábrán látható (17, 18) és (19) sarkalatok állnak elő. A sarkoknak mindkét leírt kiképezése csinos, erős és megfelelő. A sarok alakításának egy olcsóbb módját a 6. ábra tünteti föl, amely szerint a sarkalást teljesen mellőzzük. Az egyik (40) szegély egészen sarokig terjed és a csatlakozó (41) és (42) szegélyek hozzá illeszkednek. így a kis (43) fölületdarab födetlenül marad, ami némileg ront a láda külsején, azonban számos célra az így alakított láda époly jól beválik, mint a sarkalt szegélyű. A szögletkötő lemezeket a láda szomszé-