61295. lajstromszámú szabadalom • Üvegfúvógép

— 3 — kötve, hogy a (31) emeltyű a hornyozott (33) hüvely segélyével a (32) rúgó hatása ellenében a (27) tengelyen eltolható. A pofák és a hajtómű a fúvópipát addig forgatják, míg a (29) kúpkerékből és (184) keresztdarabból álló kapcsoló zárva van. A fúvópipatartóra a (34) emeltyű forgathatóan van ágyazva, melynek (35) ujja a (33) hüvely (4. és 6. ábra) hornyába kapaszkodik. A (34) emeltyű feladata, hogy a fúvópipa forgási mozgásának megszakítása céljából a kapcsolót széjjelkapcsolja. A fúvópipatartó (10, 11) tartójának alsó végére annak mellső oldala előtt a (36) tartó (9. és 10. ábra) van erősítve, mely mellső oldalán a (37) kerékkel, illetve görgővel van ellátva. A (36) tartó mellsj részén egy kifelé forgatható (38) emeltyű van elrendezve, melynek külső végére a (39) kerék, míg a (38) emeltyű forgáspontjára egy harmadik (40) kerék van erősítve. Ezen kerekek a fúvópipa alsó részének csapágy gyanánt szolgálnak, midőn a tartójában szilárdan tartatik úgy, hogy a (36) tartó a fúvópipa száját mozgása közben vezeti. A (38) emeltyű hátsó oldalára a (41) görgő van erősítve, mely a fúvópipatartón eltolbatóan ágyazott (43) rúd (42) rézsűje révén mozgatható oly célból, hogy a (39) vezetőgörgő a (37) helytálló görgő felé közelíthető legyen úgy, hogy a fúvópipa alsó vége mozgása alkalmával ált lesz fogva. A (43) emeltyű fölső része a (45) csap (1. ábra) körül forgó kézi emeltyű középső részére van erősítve, mely csap a fúvópipaállvány fölső részében van elrendezve. Ezen emeltyűn azonkívül a (22) bevezetőtölcsér (47) gyűrüalakú hornyába kapaszkodó (46) karima (3. ábra) van elrendezve. Ennélfogva az emeltyű fölfelé mozgása alkalmával a fúvópipa nemcsak a (23) orrok által tartatik, hanem egyidejűleg a (39) vezetőgörgők is tartják a fúvópipa alsó végét (10. ábra). A fúvópipatartó középső középső része alatt, annak hátsó oldalán a (48) emeltyű (6. ábra) egyik vége forgathatóan van elrendezve, melynek másik vége a (43) emeltyűvel van összekötve. A (48) emeltyűn elrendezett (49) ütköző (4. ábra) révén a (6) görbe tárcsa által a (43) emeltyű adott pillanatban mozgattatik, mely a fúvópipa szabaddá tétele céljából a (28) orrokat és (39) görgőt megnyitja. Ez következőképen történik: A fúvópipatartó alsó végén az (52) ütközővel ellátott (50) emeltyű (23. ábra) (51) forgócsapja van elrendezve. Ezen ütköző normális helyzetében a bevezetett fúvópipa tengelyével azonos irányban fekszik az (53) rúgó hatása folytán, mely az (50) emeltyűt a (157) csap fölé húzza. Az ütköző egy oldalnyílással van ellátva, melyben a pipaszár, midőn fejét a (23) orrok és (37, 39, 40) görgők vízszintes helyzetben rögzítik, bele illik. A lazán lógó pipa (54) ütközője az (52) ütközőre súlyánál fogva hatást gyakorolván, az (50) emeltyű (51) csapja körül foroghat. Normális körülmények között az (54) ütköző nem érintkezik az (52) ütközővel. Ha azonban ez bekövetkezik, akkor a szabaddá vált pipa kiesését az (52) ütközőn keresztül az (54) ütközőt rögzítő (55) pacek meggátolja. A fúvópipatartó ugyanazon tengely körült forog, mint a főgörbetárcsa és a következőkben leírt szerkezet arra szolgál, hogy a fuvópipa lengését létesítő görbe tárcsát forgásba hozza. A (2) főtartó mellső végén elrendezett (5) csőtoldatra az (57) karral elláltott (56) gyűrű van szilárdan megerősítve (3. ábra). Az (57) kar (58) és (59) csuklós darabok révén a fúvópipatartó hátsó oldalán elrendezett (60) csapot mozgatja. Az (58) kar középső részében a (61) görgő van elrendezve, mely a (6) főgörbetárcsa (62) görbehornyába kapaszkodik. Ha a fő görbetárcsát a nyíl irányában forgatjuk, akkor az (58) csukló az (57) karban lévő helytálló forgócsapja körül körmozgást végez, mely az (59) csukló közvetítésével a lengésbe hozott fúvópipára vitetik át. A (62) vezetőhorony oly alakú, hogy a fúvópipa rendszerint vízszintes helyzetben van. Ha a fúvópipát tovább forgatjuk, akkor legelőször a forgásirány ellenében fölfelé leng és bizonyos idő múlva ezen mozgás megváltozván, a fúvópipa függőleges hely-