61247. lajstromszámú szabadalom • Keletbélyegző és másolókészülék menetjegyek számára

szánt ezen időpillanatig az (s) kampó tartja fogva. Ha a lengőfej mozgását befejezte és az (i) zárókilincs által újból rögzíttetik, akkor (H) szán (p) rúgó hatása alatt továbbmozog "mindaddig, míg az (o) retesz által el nem reteszeltetik. Az ismert szerkezetű készülékeknél az (M) papírszalag a lengőfej visszafelé való mozgása következtében a (Cl) helyzetből a (C) helyzetbekerül. Ha már most a(H) szán bármily okból még ekkor is vezetékének végénél foglal helyet, akkor a papírszalag előremozgását megakadályozza úgy, hogy a papírszalag elszakad. Hogy ezen hátrányt megszüntessük, az <M) papírszalag mozgatása a szán befelé való mozgásának első részében történik, azaz minden munkamenetnek elején. A papirszalag mozgását a fölső (0) orsó idézi elő, melynek forgástengelye foroghatóan van ágyazva és (2) kapcsolókereket hord, mellyel a (4) rúgó hatása alatt álló (3) kapcsolókilincs áll kapcsolatban. Ezen kapcsolókilincs (5) forgáscsapon nyer ágyazást, mely az (0) orsó tengelyére lazán föltolt (7) kúpkerék (6) karján ül. Ha a (7) kúpkerék a 2. ábrán berajzolt nyíl irányában forog, akkor a (3) kapcsolókilincs a (2) kapcsolókeréknek mindig más és más fogközébe ugrik be. Ha azonban a kúpkerék az ellentétes értelemben forog, akkor a kapcsolókilincs és kapcsolókerék segélyével magával viszi az (0) orsót. Egyébként világos, hogy az itt ismertetett szerkezet helyébe bármily más egyenértékű készülék alkalmazható. A (7) kúpkereket a (9) tengely fölső végén megerősített (8) kúpkerék tartja forgásban. A (9) tengely alsó végén fölékelt (10) kúpkerék a (C) lengőfej alsó részében ágyazott (13) tengelyen elrendezett {11) kúpkerékkel áll kapcsolatban. A (13) tengely a szán alá hatol és egy (12) fogaskereket hord, mely kissé a szán tartójába nyúl (1. ábra) úgy, hogy a (H) szán (14) fogasrúdjával kapcsolódhatik. Ha a (H) szán a lengőfejben kezd eltolódni, akkor a (14) fogasrúd (13) fogaskereket elforgatja, miáltal viszont az (0) Cirsó forgása idéztetik elő. A (9) tengely alkalmas módon ösczekapcsolt két részből áll úgy, hogy hossza? szabályozható. Erre azért van szükség, mert az alsó rész a lengőfejen, a fölső rész pedig a (D) kalapácson van megerősítve. A (11) kúpkerék mellett kettős (15) ütköző van a (12) tengelyen megerősítve, mely előnyösen acélból készül és amely a lengőfej egy peckével összeköttetésben a (12) tengely forgását mindkét forgásirányban határolja. A (15) ütköző szélén azonfölül kivágások vannak alkalmazva, melyekbe egy (17) rúgó oly célból hatolhat be, hogy a (12) tengelyt mindkét végső helyzetben fogvatartsa. Ily módon a (13) fogaskerék mindig a helyes állásban tartatik fogva, hogy mindkét forgásirányban gyorsan és biztosan elforgattassék a (14) fogasrúd által. A nedvesítő (18) hengere rúgóval támasztott két (19) és (20) dugattyúban nyer ágyazást, mely utóbbiak a hengert állandóan fölfelé nyomják. A henger forgáscsapjai a (21) és (22) vezetődarabok függőleges hasí-t tékaiban akként vannak vezetve, hogy a (18) nedvesítőhenger sülyedhet és emelkedhetik. Mindkét (21) és (22) vezetődarab a szán külső oldalán kiálló (23) pecekkel váű ellátva. Ezen peckek arra szolgálnak, hogy a (25) csap körül forogható (24) emelőtárcsának mozgását határolják. A (18) nedvesítőhenger tengelyének végei a (24) emelőtárcsákban nyugszanak úgy hogy, ha ezen emelőtárcsák a (25) forgáscsapok körül kilengenek, a (18) nedvesítőhenger az emelőtárcsákkal együtt közös tengely körül leng ki, tehát megközelítőleg függőleges mozgást végez. A (H) szánnak a lengőfejben elhelyezett csapágyán mindkét oldalon két-két (26) és (27) pecek (tehát összesen négy) van elrendezve, melyeken a (24) emelőtárcsáknak ferde (28) és (29) fölületei csúsznak úgy, hogy a szánnak egyik irányban való mozgásánál a (18) nedvesítőhenger . a papírszalagnak megnedvesítése után azonnal lefelé mozgattatik. A (18) henger addig marad ezen helyzetében, amíg a (24) emelőtárcsák