61012. lajstromszámú szabadalom • Fémszerkezet, különösen tolóablakok, ajtók számára

_ 2 — 11. ábrán ismét egy további kiviteli alak vízszintes síkkal metszve, a 12. ábrán az előbbi elölnézetben, a 13. és 14. ábrák az előbbi kiviteli alak működési módja vázlatos rajzban, a 15. ábrán egy további kiviteli alak elölnézetben s a 16. ábrán ugyanez függőleges metszetben vau föltüntetve. Az 1—7. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál (A) az ablakkeretet jelzi, mely a (C) vezetékben föl és alá mozgatható s mely utóbbi a fékszerkezetnek a helytálló s a súrlódó fölületet tartalmazó részét képezi. A (C) vezetékben mozog a tulajdonképpeni fékszerkezet is, mely az ablakkerethez a (D és D') ütközőlécek segítségével van erősítve. A fékszerkezetnek a mozgó része az (E és Ij1

) féktuskókból áll, melyek ha egymástól eltávolodnak, akkor a (C) vezetékben súrlódnak vagyis fékezést idéznek elő. A féktuskóknak egymástól való eltávolítása a (G) excenter vagy bütyök segítségével történik, könnyen belátható, hogy a féktuskóknak a 2. ábrán föltüntetett nyíl irányában történő elmozgatásakor fékeződés, míg a 6, ábrán látható nyíl irányában történő elmozgatásukkor fékoldás jön létre. A (H és I) nyomótekercsrugók a (D és D') lécekhez vannak erősítve s a féktuskókra állandóan nyomást igyekeznek kifejteni, vagyis a rugók törekvése állandóan fékezést létrehozni. (2. ábra.) A fékszerkezet működését könnyen megérthetjük, ha elképzeljük, hogy az ablakkeret függőlegesen föl van állítva s a fékszerkezet meghúzása folytán ezen helyzetében megmarad. Ha már most az ablakkeretre illetőleg a (D) fölső lécre egy fölülről lefelé ható nyomást gyakorolunk, akkor a (D) ütközőléc az (E) féktuskót lefelé fogja nyomni, mely a (D) lécet lefelé mozgásában mindaddig fogja követni, míg az ugyanakkor összenyomott (H) rúgó viszont az (FI féktuskót annyira lefelé nem nyomta, hogy a két féktuskó már egymástól eltávolodva fékezést idéz elő. A (D) léc az (E) tuskót állandóan lefelé igyekszik nyomni, míg a (H) rúgó az (F) tuskót fogja ugyancsak lefelé nyomni. Ha viszont az ablakkeretre alulról gyakorolunk nyomást, akkor az (I) rúgó lesz összenyomva, s az (F) féktuskó a (D') léc nyomása alatt viszont a fékkioldást igyekszik létrehozni. Az ablakkeret fékezésének erősségét az (I és H) tekercsrugók feszültségének megválasztásával érhetjük el, míg a fékezés gyors kikapcsolása céljából célszerűen a fék tuskókra közvetlenül ható emeltyűszerkezetet alkalmazunk. Ilyen szerkezet van a 6. és 7. ábrán föltüntetve. Itt az ablakkereten az (S) tok van alkalmazva, melyben az (L és M) csapjainál fogva az (E és F) féktuskókhoz csuklósan erősített (K) emeltyű van elhelyezve. Ha ezen emeltyűnek az (8) tokból kinyúló (N) orrát hüvelykujjunkkal lefelé nyomjuk s ugyanakkor az ablakkeretet az (S) toknál fogva lefelé tolni akarjuk, akkor semmi ellenállás sem fog mutatkozni. Mihelyt azután az (N) gombot elengedjük, az ablak azonnal rögzítve van. A 8—10. ábrákon egy vasúti kocsin alkalmazható tolóajtóra szerelt fékszerkezet van föltüntetve, melynél a fékező fölületet egy, az ajtóval együttmozgó sin képezi. Az ajtófélfába vagy a szemöldökfába erősített (9) függőleges lemezen vannak a (11 és 12) ütközőcsapok alkalmazva, melyek között a féktuskó mozgatására szolgáló (5 és 6) rudak vannak elrendezve. Az (5) rúd egyik végébe a (10) tekercsrúgó kapaszkodik, melynek törekvése az, hogy az (5) és (6) rudazat hossztengelye az ajtóval merev összeköttetésben álló s a fékező fölületet hordó (1) sinhez képest ferde helyzetet foglaljon el. Ugyanis a (2 és 3) féktuskók . az (1) féksin két oldalán vannak elhelyezve oly módon, hogy az (5 és 6) rudazat (7 és 8) összekötő csapjai a féktuskókba kapaszkodnak s azokat egymáshoz közelebb hozzák vagy egymástól eltávolítják, vagyis fékezést vagy fékföloldást hoznak létre, a szerint, hogy az (5 és 6) rudazat hossztengelye az (1) sin hossztengelyéhez képest rézsútos vagy merőleges. Nyugalmi helyzetben a (10) tekercsrúgó az (5, 6) rudakat a (11) ütközőhöz szorítja