61012. lajstromszámú szabadalom • Fémszerkezet, különösen tolóablakok, ajtók számára

- 3 s minthogy ilyenkor a rudak rézsútos hely' zetben vannak, ennélfogva az (1) sin fékezve van. Ha már most az ajtót az (x) nyíl irányában (9. ábra) eltoljuk, akkor az (1) sin magával viszi az (5, 6) rudakat is. Ennek következtében az (5) rúd nemsokára a (12) ütközőhöz ütődik, a mikor az (5, 6) rudak rézsútos állása egy pillanatra a függőleges helyzetbe jut úgy, hogy a (2 és 3) féktuskók egymástól kissé eltávolodnak s az (1) sin és ezzel az ajtó is az eltolásra szabaddá lesz; a következő pillanatban a {10) rúgó hatása alatt az (5, 6) rudak ismét elfoglalják eredeti helyüket. Ezen mozgásoknak kombinálásával elérhetjük azt, hogy az (1) sin a féktuskók között nyugodtan simán kere3ztülsiklik. Ha az (1) sint az (x) nyíllal ellenkező értelemben mozgatjuk, akkor az (5, 6) rudak a (11) ütközőbe ütközve, rézsútos állásukból a függőlegesbe mennek át és így az (1) sin ez irányban is könnyen haladhat annál is inkább, mert a (10) rúgónak ellenállása ebben az esetben csekély, minthegy mostan kisebb emeltyűkaron működik. ^ rúgóerő változtatásával, továbbá ugyanakkor az (5) rúd mindkét végén alkalmazott rugók segítségével vagy az ütközők helyének megváltoztatásával az (1) sin és az (5, 6) rudak közti súrlódást szabályozhatjuk. A 10. ábrán föltüntetett és az előbbihez hasonló kivitelű fékszerkezetnél az (1) féksin helytálló s az ajtóhoz erősített (5, 6) rudazat képezi a fékszerkezetnek helyváltoztató részét. Egy az ajtóra szerelt kilincs célszerűen a (13) reteszt működteti, mely az (y) nyíl irányában történő elmozgásakor az (5, 6) rudazathoz erősített (15) emeltyűk által a rudazatot rézsútos állásából a függőlegesbe helyezi, és így a fékezés meg van szüntetve. A (15) emeltyűkar azután a (14) biztonsági zárókilincsbe ütközik, mely őt üzemen kivül helyezi. Az (5) rúd (22) alsó végén alkalmazhatunk egy, a (z) nyíl irányában működő rugót, hogy a fékezés mindkét irányban kivihető legyen. A 11. ábrán egy vasúti kocsiablak mozgatható keretének vízszintes síkban való metszete van föltüntetve, hol az ablakkeret mindkét oldalán van a fékezésre szolgáló (5) rúd alkalmazva. A 12. ábrán ugyanezen szerkezetnek oldalnézete van föltüntetve. Ezen kivitelnél az ablakkeretnek súlya nem elegendő arra, hogy az (5) rudakat rézsútos helyzetükből kimozdítsa. Azonban az ablakkeretre fölülről lefelé gyakorolt gyengéd nyomással a (12) ütközők folytán megváltoztathatjuk az (5) rudak rézsútos állását úgy, hogy az ablakkeret ekkor lefelé tolható. Az ablakkeretnek fölfelé emelésekor a (12) ütköző az (5) rudakat újra a fék kikapcsolódásának megfelelő helyzetbe hozza. Ekkor ugyanis az (5) rúd a (21) ütközőhöz ütődik és minthogy ez esetben a (10) tekercsrúgó aránylag kis emeltyűkaron működik s nem képes a fékezésre szükséges rézsútos helyzetet az (5) rúdnak megadni, ennélfogva az ablakkeret ezen fölfelé mozgásánál a fékszerkezet akadályt nem fog képezni. Ha az ablakkeretet teljesen fölemeljük, akkor a (17) ütközők az (5) rúddal találkoznak, melyet magukkal mozgatnak s rézsútos helyzetéből a (11) ütköző segítségével a függőlegesbe viszik át. Ily módon fékezés nem jön létre s az ablakkeretet egy, a síkjára merőlegesen alkalmazott tolással a rendes záródást képező (18) külső párkányra fektetjük föl, a mikor is az ablakkeret a (20) helyzetet foglalja el. A 13. és 14. ábrákon a 11. és 12. ábrákon föltüntetett ablakkeret (12) ütközőjének működési módja vázlatosan van föltüntetve. A (12) ütközők ugyanis a (22) csap körül elforgatható (21) kétkarú emeltyűre vannak szerelve oly módon, hogy ez nyugalmi helyzetében mindkét (5) rúdnak alsó végét érinti és így a fékszerkezet könnyű kikapcsolását mindkét oldalon biztosítja. A 15. és 16. ábrákon a fékszerkezetnek egy további kiviteli alakja van föltüntetve, hol szintén az (1) sín képezi a fékszerkezet helytálló részét. Az (5 és 6) rudak az ablakkeretnek (26) alsó széléhez a (10) tekercsrúgó, a (11 és 12) ütközők s a (25) alapzat útján vannak felerősítve. A (27)