60901. lajstromszámú szabadalom • Sebességváltó automobilok, mótorcsónakok és más effélékhez

- 3 -•ben az említett lépctók .á eltolódást akadályozzák m^^ ^^fi^íeltyűn •eltolhatóan elrendezett Közönséges retesznek a (39) helytálló rögzítőszegmensbe való kapcsolódása által az (n) lemezt beállított helyzetében rögzítjük. Az 1. és 2. ábrában -a (13) kerék nyugalmi helyzetében van. Ha -a (d) csap az 5. ábra szerinti helyzetet foglalja el, akkor a (13) kerék a harmadik (17) fogaskoszorúba kapcsolódik. Ámbár az (f) rúgó maga rendszerint -elegendő a (d) csap rögzítésére, a különböző munkahelyzetekben az automobil előrehaladásakor, adott esetben a (w) rúdon mereven megerősített és így csak tengelyirányban mozgatható (40) reteszlemezt alkalmazhatunk (5x. ábra), mely a kikapcsolást föltótlenül megakadályozza. E reteszlemez, mely az 5. ábrán vékony vonalakkal van föltüntetve, szintén ívalakú és a <c) tengellyel konaxiális és célszerűen a (h) •és (n) lemezek között helyezhető el úgy, hogy ezek vezeték gyanánt szolgálnak. Elláthatjuk azonban a lemezt az (m) rudat körülvevő szemmel is, mely esetben az (m) rúd szolgál vezeték gyanánt. Ily reteszlemez alkalmazásánál a (w) rudat megfelelően hosszabbra választjuk és a lemezt a rúd csavarmenetes részén két csavaranya között rögzítjük, mimellett a rúdra tolt spirálrúgó (mely a (65) vezetéknek és az anyák egyikének nekitámaszkodhatik) a (w) rudat és a reteszlemezt balra tolja (2. ábra), úgy, hogy a reteszlemez bal széle állandóan nekifekszik a (d) csapnak. A (22, 23 és 26) élek (5x. ábra) ekkor megakadályozzák a (13) kerék sugárirányú kikapcsolódását, amennyiben az élek a (d) csap útját elzárják. Sugárirányú kikapcsolódás tehát csak a (40) lemez tengelyirányú eltolódása után következhetik be, mely eltolást az (i) lábítóval végezzük. Miután azonban a lábító föladata egyúttal a kikapcsolás előidézése is, akképen kell az acélszalagot beállítani, hogy az a (40) lemez nyugalmi helyzetében eléggé laza legyen úgy, hogy a (40) lemez a (d) csapot fölszabadítja, mielőtt az (1) szalag megfeszül. Az automobil hátrafelé haladását a (41) közbenső kerék közvetíti. Éz valamely helytálló résszel összekötött bakon olyképen van ágyazva, hogy a (13) kerék a (41) kerékkel kapcsolatba hozható, mimellett utóbbi pl. a legnagyobb (17) fogaskoszorúval kapcsolódik úgy, hogy ez és ennek folytán a (15) tengely is visszafelé forog. Az ábrázolt példában a csapágybak a lengő, esetleg villaszerűén alakított (43) karból áll, melynek (44) forgatócsapja a (c) tengely végében van megerősítve. A (45) rúgó a (49) helytálló ütközőhöz szorítja a (43) kart úgy, hogy a, (41) kerék az illető (17) fogkoszorút rendszerint nem érinti és csak a (13) kerék hozza azt a fogkoszorúval kapcsolatba. A föltüntetett példában a (h) lemez (71) csavarokkal, csapokkal vagy effélékkel van az (e) ívalakú tartó (72) karimáján megerősítve, mimellett a tartó végei bakok gyanánt vannak kiképezve és a tok belső oldalán lévő (73) szemölcsökön vannak (74) csapokkal megerősítve. A helytálló (c) tengely a (47) bakokban van megerősítve, melyeket szintén a tok belső oldalán lévő (76) szemölcsökön erősítünk meg a (75) csapok segítségével. A tok azon része, mely ezen (73, 76) szemölcsöket hordja, hengerköpeny alakú úgy, hogy az összes szemölcsök és a (46, 47) bakok megfelelő fölületei esztergályozhatok, mely körülmény lényegesen megkönnyíti a munkát és pontos összeszerelést tesz lehetővé. Az (1) acélszalag az (a) karon (89)-nél forgathatóan van megerősítve. A (k) korong azon célból, hogy állásával az (1) szalag különböző helyzeteihez alkalmazkodhassék, a (62) vezeték villaalakú (88) kiképzésben vagy más helytálló, részben forgathatóan ágyazott (87) csapbau van ágyazva. Az (f) rúgó egyik (86) vége az (a) karra, a másik (85) vége a (c) helytálló tengelyen rögzíthető (48) szorítógyűrűre hat, melynek forgatása, ill. eltolása és rögzítése által az (f) rúgó feszültsége mindkét irányban szabályozható. Az (f) rúgó természetesen úgy is helyezhető el, hogy csak egy irányban működjék. Ha a rúgót pl. csak az (a) kar forgatására