60887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mosószerek vagy tisztítóanyagok előállításra
dától megkívánnak. Ha nátriumszilikátot vagy más olyan tisztítóanyagot keverünk hozzá, amely a karbonáttal nem lép cserebomlásba, akkor ugyanazt az eredményt kapjuk. Mi már most azt találtuk, hogy elő lehet állítani olyan mosószódát, amelyben gyakorlatilag az összes karbonát a kivánt állapotban van, azaz megközelítőleg mint hexahidrat (Na3 C03 . 6 H2 0 vagy heptahidrat Na2 COs . 7 H2 0). Ezt azáltal érjük el, hogy a kristályosítást bizonyos föltételek mellett és bizonyos hőmérsékletek között engedjük végbemenni vagy pedig, hogy különböző mennyiségű kristályvizet tartalmazó karbonátok keverékét megközelítőleg ugyanarra a hőmérsékletre hevítjük és egyidejűleg kavarjuk úgy, hogy a víz kölcsönös kiese- j rélése gyorsan megy végbe és a kapott termék gyakorlatilag egyenletesen hidrátizált karbonát. Mind a két eljárás ugyanazon az elven alapszik. Ha szénsavas nátront annyi meleg vízzel elegyítünk, hogy az úgynevezett heptahidrát keletkezhessék, akkor azonnal monohidrát keletkezik, mihelyt a vizet és a szódát összehozzuk. Ha azután az oldat kb. 34° C-tól 30°-ig lehűl, akkor jelentkezik a hajlandóság a heptahidrát kiválására. Ha a folyadékot ezen hőmérséklethatárok között tartjuk és ha kavarjuk, a végből, hogy nagy kristályok képződését megakadályozzuk, akkor az egész kristályosodás végbemehet ezen hőmérsékletek között és gyakorlatilag egyenlő kristályvíz tartalmú karbonátot kapunk. A kapott kristályos termék gyakorlati célokra és rendes atmoszférikus föltételek mellett állandó testet képez. Ha más tisztító anyagokat, pl.: nátriumszilikátot keverünk a karbonáthoz, akkor egyszerűen a hőmérséklet határokat kell azokra a határokra kiterjeszteni, amelyek között a kivánt anyag az oldatból kikristályosodik. így például ha bizonyos mennyiségű, 1'2 faj súlyú nátriumszilikát oldatot ke verünk egyenlő súlymennyiségű vízmentes szódával (amely keverékben legyen körülbelül 19 súly rész szilárd nátriumszilikát és 100 súlyrész víz 100 sülyrész vízmentes szódára), akkor a hőmérséklet határok, amelyek között a heptahidrát kikristályosodik, körülbelül 2° C-al leszoríttatnak a szilikát jelenléte folytán úgy, hogy ebben az esetben a szükséges hőmérséklet 32° és 28° C között fekszik. Ha nagyobb mennyiségű nátriumszilikátot használunk, akkor a hőmérséklet határok még alacsonyabban fekszenek, a fönt megadott mennyiség alkalmazása azonban legjobban megfelel a gyakorlati mosószódának. Ha nátriumszilikát és karbonát keverékét,, amely utóbbiban a kristályvíztartalom nagyon változó, közel 28° C-ra hevítjük, amely hőmérséklet azon kritikus hőmérsékletnek tekinthető, amely alatt a dekahidrát képződése iránti hajlam lép föl, akkor a kristályvíz gyorsan átváltozik a legmagasabban hidrátizált. karbonátról a legalacsonyabbra mindaddig, míg lényegileg egyforma hidráttartalmú karbonát nem keletkezett, amely folyamat ugyanaz marad, akár van, akár nincs jelen nátriumszilikát, habár a hőmérséklet, amelynél a folyamat végbemegy a szilikát jelenlétében alacsonyabban fekszik,, mint ahogy előbb megállapítottuk. A találmány tárgyát tevő eljárás foganatosítására vonatkozólag megjegyezzük a következőket. Ha a mosószóda gyakorlatilag véve nem tartalmaz egyebet, mint szénsavas nátriumot, akkor a foganatosítás módja a föntiekben világosan meg van adva. Az oldat készítésére szolgáló meleg víz mennyisége egyszerűen az a vízmennyiség, amely a fölhasznált szódával megközelítőleg heptahidrát karbonátot ad. Ha karbonát gyanánt vízmentes kacinált szódát veszünk, akkor az összes vizet mint meleg vizet adjuk hozzá, ha azonban részben hidráttartalmú szódát használunk, akkor a benn iévő vizet kísérletileg meghatározzuk. és a kivánt mennyiséghez még hiányzó vizet adjuk hozzá. Az oldatot vagy keveréket egy kavarókészülékben helyezzük el és kihagyjuk hűlni. A hőmérséklet gyorsan sülyed körülbelül 34° C-ig és a hőmérsékletnek ezen pontig való esését gyorsíthatjuk azáltal, hogy a kavarókészülék körül hideg vizet hagyunk keringeni. Ezen hőmérséklet körül a hűtés gyorsan megy végbe és azután
