60887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mosószerek vagy tisztítóanyagok előállításra

— 3 — a hőmérsékletet bizonyos ideig állandóan vagy megközelítőleg állandóan meghagyjuk. A folyadék azonnal sűrösödni kezd és ha az pásztaszerű állományt vesz föl, akkor előnyös a folyadékot mesterséges úton újra lassan lehűteni, oly célból, hogy a folyadék lehűlése folytán száraz, kristályok képződését tegyük lehetővé. Másrészt a kavarás folytán keletkező meleg elegendő, hogy megakadályozza a kristályosodás befejeződését. A meleget ebben a stádiumban nagyon célszerűen akképen vezetjük el, hogy a kavarókészüléket összekötjük egy szívókészülékkel, amelylyel elegendő magas vákuumot létesítünk úgy, kogy vízelpárolgás lép föl, amely elegendő meleget visz magával arra nézve, hogy biztosítva legyen a kivánt testnek gyors kristályosodása a kritikus hőmérséklet fölött, amely utóbbinál a dekahidrát képződése lépne föl. Az egész massza kristályosodása után azt tetszés szerint gyorsan lehűthetjük és csomagokba rakva forgalomba hozhatjuk. Ha olyan mosószódát akarunk előállítani, amely nátriumszilikát és k&rbonát keveréke akkor veszünk 40 Twaddel fokú (1-2 fajsúlyú) nátriumszilikát oldatot, amelyről föltehető, hogy ezén oldat 1 literjében 1 kg. víz és 02 kg. szilikát van, mert a szilikát egy nehéz test és annak térfogata a víz térfogatához viszonyítva aránylag kicsi. A nátriumszilikát oldathoz, úgy mint fönt leírtuk, elegendő vízmentes szódát adunk, hogy azután 7 molekula kristályvizet tartalmazó karbonátot kapjunk, mi mellett föltételezzük, hogy a karbonát fölveszi az összes vizet. Valamivel több vizet, vagy inkább valamivel kevesebb szódát adunk a szilikát oldathoz, hogy a hűtés alkalmával egy kis víz elpárologhasson. A kikristályosodás lényegileg ugyanaz, mint a hogy fönt leírtuk, kivéve azt, hogy a kőmérséklet, amelynél a heptahidrát kristályosodni kezd, kb. 2® C-al alacsonyabb, mint az előbbi esetben. • Ha koncentráltabb szilikátoJdatot használunk, akkor a kristályosodási hőmérséklet még alacsonyabb lesz. Ha olyan mosószódát akarunk a jelen találmány tárgyát tevő eljárás szerint kezelni, amely különböző hidráttartalmú karbonátok keverékéből áll, akkor azt a kavarókészülékben arra a hőmérsékletre melegítjük, amely épen alatta van annak, amelynél a keverék folyósodásra törekszik, mimellett a kavaró készüléket célszerűen zárva tartjuk úgy, hogy a vízgőz, amely a dekahidrátos karbonátból gyorsan fejlődik, nem tud elszállni, hanem azonnal elnyeletik a monohidrátos karbonát vagy más alacsony hidráttartalmú testek által. Ha túlságos sok víz van jelen a keverékben, akkor a keverék fölmelegítésénél először az elpárolgást engedjük végbemenni. Ha nincs elegendő víz jelen, akkor vagy vizet vagy előnyösen több dekahidráttartalmú karbonátot adunk hozzá. Avégből, [hogy némiképen jelezzük az időt, a meddig az említett folyamatok tartanak, megemlítjük, hogy kísérleteink szerint olyan mosószóda oldatnál, amely kb. 200—250 kg, szódát tartalmaz, kb. 17a vagy 2 óráig tart, míg a kristályosodás kb. 32* C-nál végbe megy, olyan kavaró készülékben, amely vákuum készülékkel áll kapcsolatban. Valamivel hosszabb ideig tart, a szerint, hogy milyen elosztási állapotban van az anyag, a reákció végrehajtása és egyenletes anyag előállítása, ha ugyanolyan mennyiségű mosószódát, amely különböző víztartalommal biró kristályos karbonátokat már tartalmaz, melegítünk a fönt említett kritikus hőmérsékletnél valamivel alacsonyabb hőmérsékletre (amely kritikus hőmérsékletet nátriumszilikát és karbonát keverék esetében 28° C-nak adtunk meg) oly célból, hogy a vízmolekulák kicserélését eszközöljük. A fönti megállapítás értelmében föltételeztük, hogy a heptahidrátos karbonát a legjobban megfelel a követelményeknek, azonban magától értetődik, hogy a hexahidrát vagy pentahidrát gyakorlatilag éppen úgy megfelel a kitűzött célnak úgy, hogy nagyszámú változat léphet föl a víztartalom tekintetében, anélkül, hogy az eredmény károsan befolyásoltatnék. Hexa- és pentahidráttartalmú karbonátok fognak ren-