60887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mosószerek vagy tisztítóanyagok előállításra
Megjelent 1913. évi augusztus hó 27-én. MAGY. ggg. KIK. SZABADALMI jBn HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 60887. szám. IV/h/i. OSZTÁLYEljárás mosószerek vagy tisztítóanyagok előállítására. ORMANDY WILLIAM REGINALD VEGYÉSZ ÉS SPENSLEY JACOB WILLIAM MÉRNÖK MANCHESTERBEN. A bejelentés napja 1912 március hó 4-ike. A jelen találmány tárgya eljárás mosószerek vagy tisztítóanyagok és különösen finoman elosztott mosószóda előállítására, a mely állhat vagy egyedül szénsavas nátronból vagy inkább szénsavas nátronnak nátriumszilikáttal vagy más hasonló jellegű tisztító anyaggal való keverékéből. Az ilyen mosószódának finoman elosztott állapotban való előállítása kívánatos és azt ebben az alakban zacskókban vagy csomagokban szokták forgalomba hozni. Tudvalevő, hogy az ilyen finoman elosztott szódának nagy hajlandósága van kemény csomókká vagy , masszává való összeállásra, amelyet azután nagyon körülményes szétoszlatni. Ugyanilyen eredményt kapunk akkor is, ha a szódát gyors lehűtés útján oldatából leválasztjuk vagy ha azt szóda darabok vagy nagy kristályok szétaprítása útján készítjük. Kísérleteink azt mutatták, hogy a mosószóda ezen összeállását főképen az a körülmény okozza, hogy a szénsavas nátron nem képez olyan egyenletes testet, amely mindenütt ugyanazon mennyiségű kristályvízzel bír, hanem annak egy része monohidrát (Na2 C0S Ha 0), míg a többi része I főleg dekahidrát (Naa C0S . 10 H2 0) alakjában j van jelen, amely utóbbi az a vegyület, ' amely rendesen kikristályosodik az olyan szódaoldatból, amelynek hőmérséklete kb. 30° C, alatt tartatik. Azonfölül több közbeeső víztartalmú karbonát is van jelen, de azok aránylag nem fontosak. A monohidrát higroszkópos tulajdonságú, azaz a levegőből vizet vesz föl, míg a dekahidrát a levegőn elmállik, azaz azzal a hajlammal bír, hogy kristályvizét a levegőnek vagy más testnek átadja. Ennek azután az a következménye, hogy a dekahidrát igyekszik megbomlani, átadván vizét a monohidrátnak, minek folytán új kristályok képződnek, amelyek 6 vagy 7 molekula kristályvizet tartalmaznak és ezek az új kristályok a masszát kemény darabokká kötik össze. Kísérletek azt mutatták, hogy ha olyan karbonátot veszünk, amelynek kristályvíztartalma 5—7 molekula és amely nem tartalmaz olyan karbonátokat, amelyeknek kristályvíz tartalma nagyobb vagy kisebb, akkor a kapott test a rendes atmoszférikus föltételek mellett sem szét nem málló, sem nem higroszkópos és gyakorlatilag véve nincs meg a hajlandósága alkatának meg-I változtatására úgy, hogy igen hosszú ideig S megmarad finoman elosztott állapotában, amelyet a háztartásban használt mosószó-
