60782. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági záróajtó járművekhez
— 2 -mely az (1, 2) rácsrudak végénél van a kocsi (b) oldalfalán és (23b) és (23a) csapágyakban elforgathatóan, de föl-le nem mozgathatóan megerősítve. A rúd alsó végén (25) rúgó hatása alatt álló (26) karral van szilárdan összekötve, melynek elforgatását a (b) kocsifalra alul erősített (39) ütköző határolja és mely (27) szögemelő (2. ábra) és (28, 29) huzalok vagy vorórúdak útján a kocsivezető (a) helyéről működtethető. Ezen a rúdon (c) hüvely van rögzítve, melyen a (d) csavarszög segélyével fölfelé elforgatható módon (24) bütyök van megerősítve. A (24) bütyköt lefelé való elforgásában az (e) ütköző vagy másefféle szerv gátolja meg. A huzalok működtetésére példaképen a 3—4. ábrákon föltüntetett szerkezet szolgálhat. A (29, 29a) huzalok (2. ábra) a kocsi (30) áramkapcsolóján föl- és letolhatóan alkalmazott sarlóalakú (31) lemezre vannak erősítve a (32, 33) pontoknál. A (31) lemez nyílásain a (30) áramkapcsoló fölső lapjára helytállóan megerősített (34, 34a, 34b) csapszögek nyúlnak át és a csapszögekre csavart (35) rugók a (31) lemezt lefelé iparkodnak szorítani. A (30) ármkapcsoló fölső lapjának közepén helytállóan megerősített (40) tengely körül elforgó (36) forgattyúhoz a (40) tengely csapján ágyazott (f) vízszintes tengely körül elforgatható (37a, 37b) szögemelő csatlakozik, melynek (37a) vízszintes karja a (36) forgattyúkar meghoszszabbításában fekszik és a (36) forgattyú bármely helyzetében a (37) lemez alá nyúlik. A (36) forgattyúhoz a (36) szögletes rúgó van erősítve, melynek másik vége a szögemelő fölálló (37b) karjához van erősítve. A működtető emelőkar-rendszer a másik oldalán természetesen teljesen szimetrikus a 2. ábra fölső oldalához képest. A (31) lemezhez tetszőleges számú huzalok vagy vonórudak lehetnek erősítve és így tetszőleges számú ajtókat iktathatunk ki és zárhatunk, mert a (11) vonórúdhoz is tetszőleges számú emelőkar-rendszer lehet csatolva. A szerkezet működése a következő: A kocsivezető a kocsi megindításánál az (1, 2 stb.) ajtót, mely ekkor a pontozva föltüntetett nyitott helyzetben van, a (4) lábitó lenyomása és a leírt emelőkar-rendszer útján a (17, 18 stb.) helytálló pontok körül zárja és pedig a (19) rugók hatása ellenében, melyek az ajtót mindig üyitva tartani iparkodnak. Az (.1) rácsrúd és a (24) bütyök fölé jutva, mely fölfelé elforoghat, lefelé azonban nem záródik. Az ajtó nyitása úgy történik, hogy a kocsivezető a (38) rugót az X nyíl irányában lenyomja, mikor is a (37, 37b) szögemelő és (f) tengely körül elforog és a (31) lemezt a (35) rúgók hatása ellenében fölfelé szorítja, a (29, 28, 29a, 28a) huzalok útján a (26, 26a) karok a berajzolt nyilak irányában elforognak és a (24, 24a) bütykök az (1, 2, la, 2a) rudakat szabaddá teszik, majd a (23, 23a) rúdak a (25, 25a) rugók útján a rendes helyzetbe forognak vissza. A vonórúd természetesen több kocsira is meghosszabíthatő és a működtetés mégis egyszerre egy mozdulattal történhetik, hacsak a kellő kapcsolatról gondoskodunk. A leírt emelőkar-rendszer és annak működtető szerkezete a találmány keretén belül sokféleképen módosítható. A följárók fogantyúja példaképen úgy van berendezve, hogy a fölszáló egyén a följáratnál lévő és a fölszálláshoz használt fogókar megfogása által tetszés szerinti áttétellel működtetett kilincset hoz működésbe, mely példaképen a (13) tengelyre ékelt fogaskereket bármely helyzetében zárja és ezáltal kiküszöböli azt, hogy a föl- és leszálló az ajtó zárása közben sérülést szenvedjen, mimellett a kilincset rúgóhatás állandóan nyitni iparkodik, ill. a (13) fogaskereket és a zárószerkezetet rendesen szabadon tartja. Megjegyzendő végül az, hogy a találmány -beli zárószerkezet úgy is rendezhető be, hogy nemcsak az egyik oldalon, hanem a másik oldalon lévő záróajtók is tetszés szerint egyszerre vagy külön-külön működésbe hozhatók, mimellett a forgalmi követelmények által megkívánt oldalon a záróajtók
