60763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és csomagolás tojások frissen tartására

- 2 — denesetre megakadályozza új baktériumtartalmú levegő bejutását, de a már előzőleg a tojásban lévő baktériumok maguk is elegendők, hogy a rothadási folyamatot megindítsák; ennek folytán nem volt lehetséges ilyen módon a romlás ellen valóban biztosított tojásokat kapni. Más oldalról azután fölismerték, hogy a tojás belső levegője és a tojás belsejében lévő baktériumok az okozói a megromlásnak. Ezért a tojásokat evakuálták és azután megpróbálták azokat áthatlan burokkal körülvenni. Ez a kezelés sem járt a kívánt eredménnyel, mert eddigelé még nem ismeretes olyan anyag, amely a tojáshéjat valóban teljesen áthatatlanná tenné levegővel ós baktériumokkal szemben. A tojás durvább lyukacsait el lehet ugyan zárni, ez azonban a finomabb lyukacsoknál nem sikerül, mert fizikai okok megakadályozzák, hogy a tekintetbe jövő tömítő anyagok a kapilláris erekbe behatolhassanak. Evakuálás után pedig a tojás belső tere erélyesen levegőt és ezzel baktériumokat szív be a környezetből, miáltal a konzerválás célja ismét meghiusul. Végül megemlítjük még azt a kísérletet, amely abban állott, hogy a tojásnak levegővel telt üreges terét fertőtlenítő szerrel töltötték ki. Ennek az eljárásnak sem volt meg a kívánt sikere, mert a fertőtlenítő szer, ha az a tojáshéjon át lassanként elpárologhatott, végiíl hatástalanná vált. A tojáshéjnak mesterséges tömítését u. i. szívesen mellőzik azért is, mert a héjnak meleg vízben való elrepedésére alkalmat ad. A jelen találmány tárgyát tevő eljárás tojások frissen tartására ellenben olyan árút szolgáltat, amely a romlás minden lehetőségétől meg van fosztva. E célból a tojásokat első sorban ismert módon szódával vagy máseffélével mossuk és azután evakuáljuk. Ezután pedig egy fertőtlenítőgázt és pedig formaldehidet vezetünk be nyomás alatt a tojáshéj üreges terébe. Miután a formaldehid már elegendőképen hatott, azt ismét kiszivatjuk és helyébe steril levegőt vagy más indifferens gázt szorítunk be. A tojás j már most meg van töltve és nincs meg az a i törekvése, íiogy környezetéből levegőt szívjon föl. Ezután a tojást egy fertőtlenítő folyadékba mártjuk és ismét kivesszük, anélkül, hogy megszárítanék. A tojáshéj lyukcsai nyitva maradcak. Miután a tojást sterilen tartott intézkedések mellett fertőtlenítő folyadékból kivettük, azt az előbb említett burkolatokba és csomagoló anyagokba elcsomagoljuk, amelyek a baktériumok bejutása ellen megvédik. Azon- rövid idő alatt, míg a tojás fertőtlenítő folyadékból a védőburokba, illetve az előbb említett csomagoló anyagba átvitetik, a még rajta tapadó, lassan elpárolgó fertőtlenítő folyadékkal elegendőképen körül volt véve, hogy baktériumok hozzájutása ellen biztosíttassék. Egyáltalában nem szükséges, hogy magát a tojást légáthatlan réteggel vegyük körül. A tojást nem kell légmentesen elzárni, hanem —• és ebben van a főkülönbség a jelen eljárás és az eddig ismert eljárások között — a tojást bakterium-áthatlanul kell elzárni, ami egészen más% A mellékelt rajz 1. ábráján példaképen egy bakteriumáthatlan burok van föltüntetve. A 2—4. ábrák pontosabban mutatják annak a módját, hogy miképen jönnek létre az 1. ábra szerinti védőburok elzárásának különböző stádiumai. Ismeretes tény, hogy a baktériumok erősen görbített utakon nem mennek keresztül úgy, hogy pl.: egy többszörösen behajtott redőzött papirkúp vagy watta vagy más anyag bakteriumáthatlan, anélkül, hogy azoknak ezért levegő áthatlanoknak kellene lenniök. Ha magát az ilyen burkot nem akarjuk olyan anyagból készíteni, amely a bacillusokkal szemben fogékony, akkor tetszés szerinti, olcsó anyagot választhatunk és azt csak belülről kell olyan anyaggal kibélelni, amely a bacillusokat nem veszi föl, azokkal szemben áthatlan. Tojások számára való védőburoknak az 1—4. ábrákban föltüntetett foganatosítási példája úgy készül, hogy a tojást egy nyitott sterilhált papírlap vagy másefféle közepébe helyezzük, amelynek hosszéleit a