60578. lajstromszámú szabadalom • Elektromos blockrendszer önműködő fékberendezésekhez

3. ábra a vonaton lévő kormányberendezésekhez való kikapcsoló készülék sémája, ahol is akik apcsoló készülék két vágány • kereszteződésénél működtetik, a 4. ábra a szakaszokra osztott vezető egyik végső elemének függőleges metszete, az 5. ábra pedig ugyanennek fölülnézete. Az (1) vasúti vágány sinjei elektromos vonatkozásban szakadatlanok. A sinek mentén a szakaszokra osztott párhuzamos (2,3) vezetékek vannak elhelyezve, melyek úgy vannak egymáshoz, képest lefektetve, hogy az egyik (2) vezeték vége körülbelül a másik (3) vezeték közepére esik. A (2, 3) vezetékekből (4) vezetékek ágaznak el, melyek a vonaton elrendezett (6) gyűjtősín útjában elhelyezett (7) talpgerendákon lévő (5) kontaktusgombokhoz vezetnek. Az (5) gombok az (1) vágánnyal párhuzamos vonalban vannak elrendezve és fölváltva vannak összekötve a (2) és (3) vezetékekkel. Minthogy az (5) gombok közel fekszenek egymáshoz és a (2, 3) vezetékek tetszőleges hosszaságuak, minden egyes vezetékre nagyszámú gomb esik. A (6) áramleszedőnek csak oly hosszúnak kell lennie, hogy ugyanazon vezetékhez tartozó két szomszédos (5) gombot fedjen, miközben a másik . vezeték egy közbenső pólusát bezárja. A (6) áramleszedő tehát a két (2, 3) vezetéket egymással mindig összeköti. Az 1. ábrán a kocsit vagy vonatot egyetlen (8) kerékkel ábrázoltuk, mely a (9) vezeték útján a vonaton lévő (10) battéria középső elemével vagy valamely más áramforrással van összekötve. A battéria két pólusa a (11, 12) vezetékek útján a (13, 14) kontaktusokkal áll kapcsolatban, melyek a lengő (15) kontaktussal fölváltva érintkezésbe jönnek. A (15) kontaktus a (16) működtető készülék hatása alatt áll, mely a kontaktust szabályos időközben kilendíti. A kontaktus a (17) vezeték útján a (18) kikapcsoló készülékkel van összekötve, mellyel a vonatvezető az áramkört rövid időre mégszakíthatja. A (18) kikapcsolóból a (19) vezeték vezet a (20) segédmágnesekhez, melyeket viszont a (21) vezeték köt össze a (6) gyűjtősinnel. A (20) segédmágnes (22) fegyverzete a (23) vezeték útján a (24) battériához vezeti, mely a (25) ellenőrző készülékkel áll kapcsolatban-, ez a készülék a fékek meghúzására vagj7

a hajtóerő lekapcsolására vagy pedig mindkét czélra szolgálhat. A (25) készülékből a (26) vezeték vezet a (27) kontaktushoz, mely a (20) mágnes egy részét képezi. Az elrendezés olyan, hogy a (20) segédmágnes gerjesztésénél a (24) battériát tartalmazó áramkör záratik, miáltal az említett fékező hatás létesül. Annak következtében, hogy az egymáson túlnyúló (2, 3) vezetékek (5) kontaktusgombjaikkal össze vannak kötve, a vonatok legfeljebb a (2, 3) vezetékek egyikének félhossznyira közelíthetik meg egymást. A vonaton lévő főáramkörök mindegyike egy-egy, rövid megszakításokban működő sarkátkapcsolóval van ellátva, hogy ezáltal mindenkor biztosítsuk két egymás felé közeledő vonat áramforrásainak oly összeköttetését, hogy azok ugyanazon irányú áramkört képezzenek, mielőtt a vonatok veszélyes közelségbe kerülnének. A sarkátkapcsoló készülékek különböző vonatokon könnyen úgy állíthatók be, hogy azok lengéstartama eltérő legyen úgy, hogy szinkron működésük lehetőségét elkerültük. Mindegyik (5) kontaktus gomb szigetelő anyagból való (28) tuskóba ágyazható (4. és 5. ábra). A (4) vezetékek a (28) tuskó alkalmas furatán át vezetnek az (5) gombhoz. Az (1) vágányt a 2. ábrán a (29) vágány keresztezi. A 3. ábra sémásan tünteti föl azt a berendezést, mely a leírt kormányberendezéseket működteti akkor, mikor a vonat vagy kocsi a keresztezésen áthalad. Az (1) vágány mentén az alkalmas hosszúságú (30) vezetőlécz (2. ábra) nyúlik túl a keresztező (29) vágány szélességén, mimellett a (30) lécz az (5) kontaktusok egyik oldalán van elrendezve. A (31) mozdony (3. ábra) a (32) kefét tartja, mely a (30) léczre gyakorol hatást. A (32) kefe a (33) sodrony útján a (34) battéria egyik sarkával van összekötve, a battéria másik sarka pedig a (35) mágne-