60455. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőrostély szeméttüzelésű és más kemencékhez

A billenőkocsit a kemencébe közvetlenül a (g) tűzhelylemez alá toljuk és ezen helyzetben külön, a rajzon föl nem tüntetett szerkezetekkel rögzíthetjük. A kemencét a szokásos módon töltjük meg a szeméttel, mely alul a billenőkocsiban foglal helyet, fölül pedig a kemence (f) falaihoz támaszkodik. Az égés előrehaladása közben a szemét fokozatosan a billenőkocsiba sülyed és salakká olvad, mely állapotban az eredeti térfogatának körülbelül VB részével bír. Ha az elégés ennyire előrehaladt és már csak ssekély mennyiségű meg nem olvadt cinder és szemét van a salak fölött akkor egy vagy több a billenőkocsi fölött a kemencében alkalmazott (h) nyílást szabaddá teszünk és a laza cindert és más tüzelőanyagokat lökünk a (g) tűzhelylemezre. Ezáltal a salaknak a billenőkocsi fölső élével egybeeső szintje szabadd,á válik és a billenőkocsi a kemencéből kitolható. A munkaállásban a billenőkocsi a kemencének egy részét képezi; a hamunyílást a rajzon föl nem tüntetett ajtóval zárjuk el, melyet a billenőkocsival összeköthetünk vagy attól elkülönítve rendezhetünk el. A billenőkocsi kitolása előtt elsősorban ezen ajtót ha t. i. ilyet alkalmazhatunk, kinyitjuk és az égési levegő hozzávezetését megszakítjuk. Ezután a billenőkocsit az 1. ábrában föltüntetett nyíl irányában a kemencéből kitoljuk, a salakhűtőhelyhez visszük és kiürítjük. Azután ugyanezen vagy más készenlétben tartott billenőkocsit tolunk ismét a hamuhullajtóba a laza tüzet a (g) tűzhelylemezről a (h) kaparónyílásokon át előre húzzuk és a billenőkocsi fenekén kiteregetjük. Az új adagot azután a kemencébe és pedig a billenőkocsi fenekén lévő forró tűz fölé visszük be és a levegő hozzávezetését ismét megindítjuk, amikor is az égési folyamat ismétlődik. Amint a rajzból látható a biüenőkocsi kettős fenékkel bír és az (i) légvezeték a külső és belső fenék között torkol be. A (j) külső fenék teljes falakkal, a belső (k) fenék ellenben léghozzávezető nyílásokkal ellátott falakkal bír és a rostélyt alkotja. A billenőkocsi fenekén befúvó szájcsövet is alkalmazhatunk. A levegőnek a két fenék közötti vezetése által elérjük egyrészt a levegő előmelegítését, másrészt a rostély hűtését. A fal vetődésének elkerülése céljából azt előnyösen hullámos alakban készítjük (a rajzban pl. a külső (j) fenék van ily módon készítve). Befúvó szájcső alkalmazása esetén annak szerkezete a befúvó levegő nyomásától és a tüzelőanyag tulajdonságától függ. Ezen befúvó szájcsőnek a billenőkocsi fenekén való elrendezése esetén a külső és belső fenék közötti teret vízzel tölthetjük meg. Az ezen vízből képződő gőzt a befúvó csőbe vezetjük, miáltal nedvességet adunk a levegőhöz és vízgáz keletkezik, míg maga a billenőkocsi hűtve van. A vizet csupán az oldalt lévő közökbe is tölthetjük, míg a fenéktér levegőcsatorna gyanánt szolgál. A vizet finom sugár alakjában is befecskendezhetjük. A víz egy része gőzzé válik és a befuvócsőbe jut, míg a visszamaradt mennyiséget elvezetjük. Ha az említett térben a hűtő és elgőzölögtetendő víz állandó szinten tartandó, akkor ezen teret a billenőkocsin vagy külön elhelyezhető tartállyal kötjük össze valamely ismert szabályozó készüléken át. Alkalmazhatunk csepegtető berendezést is, mely csak annyi vizet szolgáltat, amennyi az elgőzölgésből ós tömítetlenségekből eredő fogyasztás megkiván. Ha a vízzsákból távozó gőzt a levegő nedvesítésére használjuk, akkor a vízzsákot több kamrára osztjuk, melyekből csövek a befuvőcsőhöz vezetnek. A vízzsákban keletkező gőzt tehát saját nyomása hajtja a befúvó csőbe, hol az a levegőt nedvesíti. A befúvócsövet valamely ismert szerkezetű szívókészülékkel is elláthatjuk, úgy, hogy a levegő a gőzt a vízzsákból felszívja és magával viszi, nemkülönben kipuffogóvagy friss gőzt is vezethetünk a belső és j külső fenék közé, a levegő nedvesítése és ' a készülék hűtése céljából.