60383. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgó vonatokkal telefon útján való közlekedésre

kocsi pedig szakadozott vonalakkal van föltüntetve. Az 5. ábra az 1. ábrához hasonló vázlatos ábrázolásban, a találmánynak egyvágányú pályán való alkalmazását mutatja, ahol is az •odamenő és a visszvezeték ugyanazon sínpár között van elrendezve. A 6. ábra a két mozgó áramkör elrendelésének egy módját mutatja, az 5. ábra szerinti berendezésnél való alkalmazásában sematikus ábrázolásban. A 7. ábra módosított foganatosítási alakot tüntet föl. A 8. ábrában mindkét mozgatható keret vízszintesen van elrendezve. A 9. ábra két vasúti kocsinak perspektivikus képe, a mozgó indukciómentes részével. A 10. ábra a mozgó keretek vezetékeinek sémája, ahol is a függélyes síkban fekvő huzalok pontozott, a vízszintes síkban fekvők pedig teljes vonallal vannak rajzolva. A 11. ábra módosított séma, melynél az •egész keretet egy esetben egy kocsi hordja. A 12—13. ábrák a mozgó keretek további foganatosítási alakját mutatja, ahol is átkapcsolok vannak elrendezve, melyeknek segélyével az áram jelen lévő zavaró vezetékeknek megfelelően kapcsolható. A 14. ábra szerinti foganatosítási alaknál külön segédkeretben indukálunk áramot, mely a főkeretben a zavaró vezeték által indukált árammal ellenkező irányú. A 15. ábra szerinti módosított foganatosítási alalfnál a mozgó keretben keringő áramat transzformátor tartja egyensúlyban melynek priméráramát a zavaró vezeték indukálja. A találmánynak az 1—4. ábra szerinti foganatosítási alakjánál az (1) áramkör a <2) vasúti kocsi, vagy gép kerete alatt van •elrendezve, míg a másik (3) áramkör a vasúti alépítményen van elhelyezve. Ha vonatról van szó, a helytálló áramkör külön vezeték gyanánt van kiképezve, mely vágány mentén fekszik és mely a vonatot •egy vagy több vasúti állomással köti össze, ahol is az áramkörnek egyik része a sinek mellett vagy között fekszik. A vonaton elréndezett áramkört egy négyszögletes, vagy hasonlóan alakított elszigetelt keret alkotja, mely egy vagy több menetből áll, ahol is a menetek számát megfelelően választjuk. A dróttekercs egyik (4) részét a helytálló (3) sinvezetékkel párhuzamosan rendezzük el úgy, hogy a helytálló (3) áramkörben áram indukáltatik. Az (5) visszvezetéket (2. ábra) célszerűen görbe vonal alakjában helyezzük el, ami a gyakorlatban igen jó eredményre vezetett. A (4) részt amennyire csak lehet, közel helyezzük a helytálló (3) vezetékhez, amenynyiben azt a kocsiváz alatt mintegy 40 cm. 'távolságban a helytálló (3) vezeték fölött függesztjük föl, míg az (5) visszvezetéket a helytálló vezetéktől amennyire csak lehet távol helyezzük el, pl. a (2) kocsi tetejére (4. ábra). Mint a 2. ábrából kitűnik, az (1) tekercs (6, 7) végei a beszélőkagylóval vagy a (8) küldővel, illetve a (9) battériával vannak összekötve, ha a hívás a mozgó vonatról történik, míg a ha a hívás a helytálló áramkörből történik, a (6, 7) huzalok csak a (10) hallgatóval vagy a fölfogóval vannak összekötve (3. ábra), mimellett egy átkapcsoló úgy a beszélgetést, mint a hallgatást teszi lehetővé. A helytálló áramkör, mint már említve volt, vágány mentén elrendezett egyetlenegy és ettől megfelelően elszigetelt oda-és visszvezetékből áll és (11) fölfogóval lehet beiktatva, ha a fölhívás a mozgó vonatról történik és melybe (12) battéria és (13) küldő van beiktatva, ha a fölhívás ettől vagy a hozzákapcsolt állomásról történik. A (3) áramkör tetszőleges hosszú lehet, föltéve, hogy a szomszédos távíró- és telefonvezetékekhez és a földáramokhoz képest indukciómentesen van vezetve; de minden egyes állomás számára hurokvezetéket is rendezhetünk el, mely a főkábeleket összeköti és mely úgy van elrendezve, hogy a vágány mellett futó rendes távíró, vagy telefonvezetékek, vagy földáramokkal nem befolyásolhatjuk. A vonat ekkor a pálya bármelyik állomásával összekapcsolható,