60325. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfatidfehérjevegyületek előállítására halakból

Megjelent 1913. évi julius hó 10-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 60325. szám. IV/e. OSZTÁLY. Eljárás foszfatidfehérjevegyületek előállítására halakból. NAAMLOOZE VENNOOTSCHAP ALGEMEENE UITVINDING EXPLOITATIE MAATSCHAPPIJ CÉG AMSTERDAMBAN. A bejelentés napja 1912 szeptember hó 28-ika. Elsőbbsége 1911 december 20-ika. Az eljárás tárgya foszfatidfehérje-vegyü- í letek előállítása édesvízi és tengeri halak vizes kivonataiból. Húskivonatokat vagy fehérjeanyagokat eddig olyképen állítottak elő halakból, hogy halhúst alkáliák távollétében vagy jelenlétében vízzel extrabálták és a kapott oldatot szárazra bepárologtatták. Ha ezen munkafolyamatnál az albumin olvadási hőfokát nem haladjuk túl, akkor a kivonat ezt a fehérjeanyagot is tartalmazza, mely szokásos módon kicsapatással vagy koagulációval az oldatból kiválasztható. Ezen ismert eljárásokkal szemben a jelen eljárással oly anyagokat kapunk, melyek a hal testében kész állapotban jelen vannak, lecitinfehérjevegyületeket alkotnak a legtisztább alakban. Ily lecitinfehérje-vegyületeket eddigelé csak a halak ikrájából választottak ki és pedig Hammarsten a sügér, Levene a tőkehal és Walter a ponty ikráját használta föl. Azt találtuk már most, hogy az egész haltest kivonata, kivéve a beleket, foszfatidfehérje-vegyületeket tartalmaz, minthogy az állati sejtekben és szövetekben is előfordulnak ezen vegyületek. Az előnyösen összeaprított halak extrahálása körülbelül ötszörös mennyiségű vízben 100°-on aluli hőmérsékleten történik. Célszerű a 1€0° hőmérsékletet túl nem haladni, mert magasabb hőmérsékleten, nevezetesen vízben való tartós főzésnél, a foszfatidfehérje-vegyületek bomlása állhatna be. Célszerűnek mutatkozott továbbá extrahálás közben a folyadékhoz kevés kloroformot és toluolt adni, miután kitűnt, hogy ez az extrakció menetét gyorsítja és ezáltal egyszersmind esetleg föllépő rothadásnak elejét vesszük. A gyengén opalizáló kivonatot egyenlő mennyiségű állati szénből és infuzóriaföldbői álló keverékkel keverjük, minek folytán az említett adszorbeáló anyagok a nyálkás anyagokat és a kivonatba nyomokban átment zsírt magukhoz vonják. Csak ezáltal érhető el tiszta szűrlet. A teljesen tiszta, gyengén sárgás kivonatba már most addig vezetünk gázalakú kénessavat, vagy adunk hozzá vízben oldott kéndioxidot, míg az eleinte képződő erős csapadék ismét teljesen föl nem oldódott és csak nyálkás anyagoktól eredő gyönge zavarosodás mutatkozik. A savban oldhatatlan nyálkaszerű anyagok szűrésének elősegítésére a kivonatot savval és vízzel mosott infuzóriafölddel keverjük és kisajtoljuk. A kénessav