60263. lajstromszámú szabadalom • Újítás oly légfékeken, melyeknél a meghúzás és megeresztés szabályozhatólag történik
_ 4 — diafragma, (S2) pedig a kivájt bőrdugattyú fölületét jelenti. Az elmondottakból világos, hogy az önműködő fékezés csak akkor következhetik be, ha a hengerbe vezetett levegő nyomása annyiszor nagyobb a fővezetékben előidézett ritkításnál, ahányszor nagyobb az (Sl) fölület az (S3—S2) fölületnél. Ez a viszony tényleg pontosan egyenlő (Sl gg S2)" v e ^ a z állandó és a diafragmáknak adott méretek által pontosan előre meghatározott mértékkel bír. Ennek következtében a fékezés tökéletesen szabályozható, mivel minden a fővezetékben létesített ritkításnak a fékhengerben föllépő, szigorúan meghatározott fokú nyomás felel meg. De továbbá a fékhatás is tökéletesen egyenlő és azonos a vonatnak minden egyes járművénél, mivel a kifejtett erő szigorúan arányos a fővezetékben föntartott nyomás nagyságával és teljesen független a fékhenger dugattyújának löketétől, vagyis a féksaruk kopásának mérvétől, mivel az elosztó működését állandó nyomású, külön kis tartály biztosítja és így az teljesen független a féktartályban lévő levegő nyomásától, melynek nagysága az egyes fékek között a fékhenger űrtartalmának, illetőleg a féksaruk kopottságának megfelelően különböző lehet. Azon célból, hogy a fékhatás fokozatosan megszűnjék, a mozdonyvezető bizonyos mennyiségű komprimált levegőt bocsát be a fővezetékbe. Ennek következtében az elosztó dugattyúja a közömbös, szigetelt állásnak megfelelő helyzetet elhagyja és a 7. ábrán látható helyzetet foglalja el. Ezen helyzetnél a tolószelep a hengert ezen szelep (a2) üregén át közlekedésbe helyezi a'Szabad levegővel, azonban a féktartályt még mindig tökéletesen zárva tartja. Ennek következtében a fékhengerből a levegő fokozatosan elsurran s így a fékezőhatás ennek megfelelően kisebbedik. Azonban ugyanekkor csökken azon nyomás is, melyet a henger belsejében a komprimált levegő fölfelé, a fölső diafragmának (s3, s2) fölületére gyakorolt s csakhamar bekövetkezik azon pillanat, midőn a nyomás többé nem elegendő a (B) dugattyúrendszernek föntartására ós az ennek következtében sülyed és a közömbös szigetelőállást foglalja el. Ez a pillanat épen úgy következik be, mint a fékezés alkalmával (csakhogy fordított értelemben), vagyis akkor, amikor a hengerben előidézett légritkítás annyiszor nagyobb a fővezetékben előidézett növelésnél, ahányszor az (sl) fölület nagyobb az (s3, a2) fölületnél. Ez a viszony tehát vagyis ugyanakkora, mint a fékezésnek megfelelő viszony. Űjabb komprimált levegőnek a fővezetékbe való bocsátása a fékezésnek újabb meglazítását eredményezi, azonban mindenkor szigorúan arányosan a fővezetékben uralkodó légnyomás nagyságához és ez így megy a féknek tökéletes megeresztéséig,. vagyis azon időpontig, míg csak a fékhenger teljesen kiüríttetik. Amint ez bekövetkezik, az elosztónak dugattyúja egészen fölemelkedik és a tolószelep a vonat rendes haladásának megfelelő helyzetet foglalja el. Mint ebből kitűnik, a fékek megeresztése szintén tökéletes fokozatossággal következik be szabályozhatólag, ugyanazon arányban, mint amelyben a fékek meghúzása történt. A szerkezeti kiképzés szempontjából az •elosztó a találmány szerint a következősajátságokkal tűnik ki: az elosztó alsó födele a (Cl) csésze alakjában van kiképezve, mely csészét fölül a nagy dugattyúnak hengeres (C2) toldata elzár, miáltal az olajnak a diafragmáig való hatolása meg van gátolva; ugyancsak a komprimált levegő által tovaragadott olajnak a készülékbe való behatolását meggátolandó a (c3) kamrában a fővezeték bevezetőnyílásával szemben a rézsútos (c4) fal van elrendezve, melyre a tovaragadott olaj rácsapódik és a csészét
