60263. lajstromszámú szabadalom • Újítás oly légfékeken, melyeknél a meghúzás és megeresztés szabályozhatólag történik

alkotó alsó födélbe folyik, ahonnan az időnként valamely kiürítőkészülék segélyével •eltávolítható; a dugattyúrendszer középső részén diafragma helyett kivájt bőrdugattyút hord, ami nagy mértékben egyszerűsíti az elosztó szerkezetét és megkönnyíti a szerelést, vala1 mint ezen bördugattyú kicserélését anélkül, hogy az egész készüléket szét kellene szerelni ; a két diafragma kovácsolható öntvényből készült, a középrúdon külön-külön és pedig <i3ak egy-egy csavarral megerősített dugattyúkra van szerelve. Ez az elrendezés lehetővé teszi mindegyik dugattyúnak külön eltávolítását egyik vagy másik diafragma megigazítása vagy kicserélése céljából, anélkül, hogy az egész készüléket le •kellene szerelni. Az elosztót akként is szerkeszthetjük, hogy a kivájt (B2) bőrdugattyúra kifejtett nyomás kisebb legyen, aminek az a célja, hogy az elosztó működése gyorsíttassék. Ennek a föltételnek tesznek eleget a 16. és 17. ábrákban látható foganatosítási alakok. A 16. ábrában föltüntetett alaknál a kivájt bőrdugattyúra ható uyomás ezen dugattyú méreteinek csökkentése révén van redukálva. A (B2) bőrdugattyú akként van elrendezve, hogy körülveszi a (B) dugattyúrudat, melynek átmérője ezen a helyen csökkentve van. A 17. ábrában látható foganatosítási alaknál a (C) csésze alá meghosszabbított dugattyúrúdon egy második kivájt (B4) bőr•dugattyú van elrendezve, mely a (B2)-ével azonos átmérővel bír, de fordított helyzetben van alkalmazva. Ez a kiegészítő dugattyú a fölső dugattyúra ható levegő nyomását ellensúlyozza és ekként a készüléket igen -érzékennyé teszi. A találmány szerinti féket, mint a hosszú vonatokon alkalmazható fékeket általában gyors működésre rendezhetjük be, mely -célra a 10. ábrában föltüntett gyorsítókészülék szolgál. Ez a gyorsítókészülék az (M) rúgó hatása alatt fészkéhez szoruló (L) szelepből áll, melynek rúdja két (L1,L2) diafragmát hord. Az (N, N) vezeték komprimált levegője a kis (p) nyíláson át átjárja a (Pl) dugattyút és megtölti a két dugattyú közötti (0) teret, mely a tartályt alkotja. A fölső (P2) dugattyúra ható légnyomás ellensúlyozza a levegőnek az (L) szelepre ható nyomását. Ekként a készülék tökéletesen ki van egyensúlyozva. Ha a mozdonyvezető rendes fékezéseket eszközöl, akkor a vezetékben előidézett ritkítások csak oly gyengék és lassúk, hogy a két (Pl, P2) dugattyú között fölhalmozott komprimált levegő a (p) nyíláson át a vezetékbe kitódulhat anélkül, hogy a (Pl) dugattyút magával ragadná; «vész.»-megállítás esetén azonban a mozdonyvezető álí tal a fővezetékben a vonat elején előidézett I ritkítás oly gyors, hogy az első kocsin elhelyezett gyorsítókészíilék tartályban lévő levegőnek nincs ideje arra, hogy a (p) nyíláson át a fővezetékbe átáramolják. Ennek következtében a levegő a (Pl) dugattyút elmozgatja és az (L) szelep kinyílik s ezzel a vezetéket kiüríti. A fővezetékben ekként előidézett nagyfokú ritkítás majdnem pillanatszerűleg terjed tova az egyik gyorsítókészüléktől a másikig és a fékek hatása rendkívül meg van gyorsítva. A gyorsított fékezés megtörténtével a gyorsítókészülék (L) szelepe az (M) rúgó hatása alatt záródik úgy, hogy a gyorsítókészülék közreműködése megszűnik. A gyorsítókészülék elszigetelésére egy (föl nem tüntetett) zárószeg szolgál, mellyel az (L) szelep elreteszelhető. A gyorsítókészüléket fölszerelhetjük: 1. oly féknélküli kocsira, mely egyszerűen egy vezetékkel van ellátva; 2. fékes kocsira, akképen, hogy a gyorsítókészüléket a fővezetéken helyezzük el; 3. fékes kocsira akképen, hogy a gyorsítókészüléket közvetlenül a légelosztóhoz erősítjük. Ezen célból a gyorsítókészüléket összekötőtoldattal látjuk el, mely a légelosztónak hasonló toldatával kapcsolódik. A gyorsítókészüléknek a 11. ábrában látható alakja az előbbitől csupán abban kü-