60005. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fonalak, különösen egyenlőtlen hosszú rostokból való előállítására
Megjelent 1913. évi junius lió 27-én. MAGY. gfá* KIR. SZABADALMI HH HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 60005. szám. XIV/a/1. OSZTÁLY. Berendezés fonalnak, különösen egyenlőtlen hosszú rostokból való előállítására. SCHEVELIN WLADIMIR TECHNOLOGUS MÉRNÖK MOSKAUBAN. A bejelentés napja 1912 május hó 31-ike. A fonógyárakban kapott pamut-, gyapjú-és másefféle hulladékokat, melyeknek rostjai különböző hosszúak és általában rövidebbek, mint természetes állapotukban, úgynevezett bulladékgépeken dolgozzák föl fonalakká. E gépek a kártológépek által j szolgáltatott fátyolt szalagokra osztják föl. Az így kapott fátyolszalagot azután össze- j sodorják, mimellett az nagyon kis mértékben nyúlik, többnyire azonban minden nyújtás nélkül sodorják össze az ilyen fátyolt, mert maga a fátyol előállítási módja, a rostok különböző hossza, valamint a nyújtókészülékek csekély alkalmazkodóképessége a földolgozandó rostok tulajdonságainak megfelelő nyújtást megakadályoznak. Ha a fátyolt túlságos mértékben nyújtják, akkor az szakad vagy abban vékony eltorzult helyek keletkeznek, melyek annál élesebben jelentkeznek, minél nagyobb volt . a fátyolt képező rostok hossza közötti különbség. A lenrostoknak oly hulladékgépeken való (száraz) fonásánál, melyek a pamutrostok földolgozására valók, a fonál egyenetlensége és hibás volta még jobban fokozódik, mimellett még más a fonást megnehezítő, a len tulajdonságaitól függő körülmények járulnak hozzá. Így pl. nem sikerült Platt-féle hulladékgépeken finom (vegyileg javított) lenrostból 3. számú fonalat (angol osztályozás szerint) még csak egyenlőtlen alakban sem előállítani. Ellenben sikerült ugyanolyan tulajdonságú fátyolból és ugyanazon géppel 16-os számnál magasabb, elegendően egyenletes fonalat a találmány szerinti nyújtókészülék használatával előállítani. «• Az eddig ismert nyújtókészülékek (száraz fonáshoz) egyenlő hosszú rostokból álló szalagnak vagy fátyolnak nyújtására vannak szánva; két szomszédos nyújtóhengerpár (a fátyol nyújtására való) szorítóik közötti távolság megfelel a szalag rosthoszszának, vagy annál valamivel hosszabb. Az ellenállások, melyek a szalag vagy fátyol nyújtásával szemben föllépnek, nem mutatnak az egyes nyújtási periódusok alatt jelentékeny ingadozásokat úgy, hogy ily szalag vagy fátyol nyújtása is megfelelő egyenletességgel foganatosítható. Máskép áll azonban a dolog oly többé-kevésbbé cérnázott fátyolnál, melyet hulladékgépen állítottak elő. Utóbbi a ren&es hossznak 7 /s egész' V* hosszával biró pamutrostok különböző összetételű keverékét alkotja, míg az ugyanazon gépekről jövő lenfátyolt 50— 12 5 mm. hosszú szálak alkotják, mimellett az egyes rostok mindkét esetben egymás-