59976. lajstromszámú szabadalom • Pecsétviaszgyertya, valamint eljárás és gép annak előállítására

iiyösen akként van kiképezve, hogy belső részeinek eapillaris hatása a külső részekétől független úgy, hogy ezen utóbbiak a lefolyó pecsétviasznak védőköpenyéül szolgálnak, míg az előbbiek az égőanyagot folyton fölszívják. A közönséges, lágy fonálból font gyertyakanóc nem bír ezen tulajdonsággal. Az ilyen kanóc azonban külön védőhálóval van burkolás által a jelen célra használhatóvá téve. A kívánt követelménynek az olyan egyszerű kanóc felel meg, melynél az egyes fonalak egymás mellett, fonás nélkül, szabadon fekszenek és oly nagy számban vannak alkalmazva, hogy a külső fölületen lévő fonalak a belső fonalaknak védőköpenyéül szolgálnak, minek folytán ezen utóbbiak, még ha a megolvasztott pecsétviasz le is folyik, az égőanyagot folyton fölszívni képesek. Egy másik, ezen követelménynek bizonyos tekintetben megfelelő egyszerű kanócnál az egyes (esetleg font) fonalak szorosan vannak összefonva. Ezen esetben minden egyes -fonálnak külső részei a belső részek eapillaris hatása ellenében védőköpenyt képeznek. Habár a föntebb ismertetett módon jó és minden előforduló pecsétviasznemekhez használható pecsétviaszgyertyát állíthatunk elő, a jelen találmány csekély gyakorlati haszonnal volna egybekötve, ha mindazon nehézségek, melyek a pecsétviaszgyertya gyárszerű előállításánál mutatkoznak, legyőzhetők nem volnának. Minthogy ugyanis a kanócot körülvevő, könnyen olvadó anyag sellakból áll, a pecsétviaszgyertyák öntéséhez oly szerkezetek kellenek, melyeknek segélyével a pecsétviaszrúdban hosszcsatornát létesíthetünk, melybe az éghető mag utólag bevezethető. A 2. ábra egy, ezen eljárás foganatosítására szolgáló gépnek elölnézete, a 3. ábra oldalnézete és részben metszete, a 4. ábra a gép egy részének a 3. ábra síkjára merőleges metszete, az • 5. ábra fölülnézet. Az öntőforma, mely a föltüntetett foganatosítási alaknál tiz pecsétviaszgyertyának egyidejű öntésére szolgál, két (12) félből áll (4. ábra), melyek a (3) keretben (3. ábra) forgathatóan vannak megerősítve oly célból, hogy szétcsappanthatók legyenek; összecsappantott helyzetben a (4) kampó segélyével tartatnak meg. A forma alatt egy, a gépkeretben függélyes irányban eltolható (5) keret van elrendezve (2. ábra), mely tiz, a forma üregeivel coaxiális, kis átmérőjű (6) fémhengert hord, melyek az (5) keretnek legmagasabb helyzetében a formán egészen keresztülnyúlnak, míg azok a keretnek legmélyebb helyzetében a formából teljesen ki vannak húzva, A hengerek fölül a (9) csigákon átfektetett (8) kanócok számára szolgáló kis (7) fogókkal vannak ellátva. A kanócok akként vezettetnek, hogy. pontosan a fogók fölé jussanak. Ha a keret (a 2. ábrán föltüntetett) legmagasabb helyzetében van, akkor a helytálló (10) villák (3. ábra) közvetlenül a (7) fogók alá jutnak, melyek az öntőforma egyik felén lévő vasaláshoz vannak erősítve. „Ezen villák az (5) keret sülyedésekor a (7) fogókat megragadják és összeszorítják, minek folytán a (6) hengerek a fogókat magukkal menesztik. A (6) hengerek alul az (5) keretben forgathatóan vannak ágyazva és a vízszintes (12) peckekkel vannak ellátva, melyeket a hosszirányban kissé eltolható vízszintes (14) lécnek egy-egy (13) hornya vesz körül (2. ábra), minek következtében a hengerek bizonyos szöggel elforoghatnak. A (14) léc a (15) emeltyű segélyével eltolható, melynek egyik karjában kiképezett (17) hasíték a (12) peckek egyikét körülveszi, míg annak másik karja a (18) fogasrúddal van összekötve, mely a függélyes (19) hasítékokon átjáró (20) peckek útján az (5) kerettel vannak összekötve és a (21) fogaskerékkel kapcsolódik, mely a (rajzban föl nem tüntetett) transzmisszió segélyével a kívánt irányban forgatható. Ha ezáltal a fogasrúd sülyesztetik, akkor ez a (15) emeltyű közvetítésével mindenekelőtt a .(14) lécet eltolja úgy, hogy ezen utóbbi a (6) hengereket kissé elforgatja, minek következtében a fogasrúd az (5) keretet magával lefelé meneszti. Az öntőformának két