59976. lajstromszámú szabadalom • Pecsétviaszgyertya, valamint eljárás és gép annak előállítására

— 3 — tele alatt a lyukasztott (16) nemezkorongok vannak elrendezve, melyek részint a formának fenekét képezik, részint a (6; hengereket a korongokon való átmenet alkalmával zsiradékkal kenik. Közvetlenül a (10) j villákat hordó vasalás alatt (5. ábra) a (22) j kés van elrendezve, mely a (23) fogantyú <4. ábra) és a (24) rúgó (5. ábra) segélyével a kanócok elvágása céljából ide-odatolható. A föltüntetett foganatosítási alaknál az <5) keret (2. ábra) a pecsétviaszrudak öntése alkalmával legmagasabb helyzetben van úgy, hogy a pecsétviasz a magok gyanánt szolgáló (6) hengerek köré öntetik. Miután a pecsétviasz kellően megmerevedett, a (18) fogasrudat lefelé mozgatjuk, amikor is a (6) hengerek a föntebb említett forgó mozgásba jönnek, minek folytán ezen utóbbiak a pecsétviaszrudaktól elválnak; erre aztán az (5) keret elmozgattatik oly célból, hogy •a hengerek kihuzattassanak. Ezen forgó mozgás a magokban pillanatnyi alakváltozást idéz elő, amennyiben a forgató nyomaték mindenekelőtt a magoknak alsó végét veszi igénybe és aztán lassanként fölfelé terjed, amikor is az a magokat a pecsétviaszinasszától fokozatosan elkülöníti. A magoknak ezen rngalmas alakváltoztatását, melyet a magoknak ezáltal előálló szabaddá tétele követ, más módon is, pl. lökés által idézhetjük elő. A magokat azonban a pecsétviaszmaszszából azoknak rugalmas formaváltoztatása nélkül is szabaddá tehetjük azáltal, hogy a •szabaddá tételre azt a rövid időpillanatot használjuk föl, amelyben a pecsétviaszimassza megmerevedésekor még képlékeny. Ekkor a magokat, különösen ha azokat zsiradékkal bekenjük, könnyű szerrel kihúzhatjuk, míg a pecsétviaszmassza eléggé merev arra, hogy a nekik kölcsönzött alakot megtartsa. Ha eltekintünk attól, hogy a magokat a kanócok számára szolgáló (7) fogókkal ellássuk, akkor a magokat is, természetesen csak formáknak pecsétviasszal való megtoltése után, a formákba vezethetjük be, még pedig előnyösen alulról. A magokat azonban már az öntésnél kell olyan mélyre betolni, hogy a formák fenekén lévő résztikre kiképezett lyukakat tömítsék. A föltüntetett foganatosítási alaknál ezalatt a (7) fogók, a (10) villákon való áthaladásukkor, a függő kanócok körül záródnak és ezen utóbbiakat a pecsétviaszrudakon át magukkal viszik. A paraffint előnyösen előzetesen helyezik &1 a kanócon; lehet azonban azt ennek bevezetése után is beönteni, mely utóbbi esetben a beömlési csatornáknak alsó végein eltolható födelek rendezendők el, melyek a paraffin kifolyását megakadályozzák. Végül a (22) kést a kanócok elvágása végett egyszer ide-odatoljuk, mire a pecsétviaszgyertyák készen vannak és a keret fölcsappantható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Pecsétviaszgyertya, a pecsétviasznak megolvasztásához szükséges külön hőforrás igénybevétele nélkül való pecsételésre, jellemezve egy, a pecsétviasztól különböző oly nemű és mennyiségű égő anyagból álló magot tartalmazó pecsétviaszrúd által, mely az égőanyag megolvasztása alkalmával a pecsétviasszal nem egyesül, hanem ezen utóbbinak elhasználódása szerint teljesen elég vagy elillan. 2. Az 1. alatt igényelt pecsétviaszgyertyának egy foganatosítási alakja, jellemezve egy egymástól független capillaris hatással biró belső és külső részekből álló kanóc által. 3. A 2. alatt igényelt pecsétviaszgyertyának egy foganatosítási alakja, jellemezve egy kanóc által, melynek fölületrészei a *lefolyó pecsétviasz ellenében belső részeinek védőköpenyéül szolgálnak. 4. A 2. és 3. alatt igényelt pecsétviaszgyertyának egy foganatosítási alakja, jellemezve egy a kanócot körülvevő külön védőháló által. 5. A 2. és 3. alatt igényelt pecsétviaszgyertyának egy foganatosítási alakja, jellemezve egy oly fonalakból álló kanóc által, melyek összefonás nélkül szabadon fekszenek egymás mellett és melyek olyan nagy számban vannak alkal-