59946. lajstromszámú szabadalom • Ütköző járművek számára

tárgy pl. egy mozgó járműnek mozgó kereke által okozott lökésnek, mely az ütköző rudat éri. A könyökalaku rúgó az alváz hossztartójának bármely részére fölszerelhető és az oldható összeköttetés miatt, szükség esetében a hossztartónak bármely részére áthelyezhető. Az ütközőnek második foganatosítáei alakjánál a könyökalakú rugók helyett rövid, egyenes rugók vannak alkalmazva, amelyek a kocsiszekrényre szerelt karokra vannak fölcsavarolva. Ez a foganatosítási alak oly automobiloknál lel alkalmazást, amelyeknek alváza nem nyúlik a kocsiszekrény elé, hanem a radiatorokkal egy síkban végződik. A kocsiszekrénynek (25) hossztartóira (6. ábra) egy-egy (24) kar van fölszerelve, mely karon a lemezrugókból alkotott és az ütközőrudat hordó (38) rúgó vau fölszerelve. A rúgónak egyik vége a (24) karral, másik vége pedig a (4) ütközőrúddal van öszszekötve. A (24) kar, a hossztartó mellett a kocsiszekrénynek első haránttartójáig ér és a fölfeté nyúló (27) pofát hordja (7. ábra), mely belső oldalán, akként van alakítva, hogy a megfelelő (25) hosztartóhoz hozzásimul és mely tölső (28) karimájával a (25) hossztartó fölé, alsó (29) karimájával pedig a (25) hossztartó alá nyúlik és így meggátolja, hogy a (24) karnak hátrafelé nyúló része a (25) hossztartóhoz képest elmozduljon. A pofa előtt, ettől bizonyos távolságiban, a (30) horog van fölszerelve, melynek szára a (24) karnak egy furatában foglal helyet és ebben a (31) csavaranya segélyével van fogva tartva. A (30) horog a (25) hossztartón megerősített és ettől kifelé kiálló (32) tartóba akasztható be (6. ^ ábra), •melynek fölfelé nyúló meghosszabbítása a lámpának és a (33) kerék sárfogójának tartóját képezi. A (30) horog ennek a tartónak fölső fölületén kiképezett mélyedésbe fekszik bele. A (24) karnak fölső fölületén a fölfelé nyúló (34) nyújtvány van kiképezve (7. ábra), melynek lejtős fölső fölülete a ^32) tartónak lejtős alsó fölületére, külső fölülete pedig a (32) tartónak alsó fölületén alkalmazott (35) ütközőre fekszik. (6. ábra). A (34) nyújtvány a (35) ütköző és a hossztartó kötött foglal helyet. Ha a (31) csavaranya meghóiatik (7. ábra), a (24) kar a (32) tartóra rászorf^tatik (6. ábra). A (24) karon a befelé fordult (36) ütköző van kiképezve (7. ábra), mely a (25) hossztartóval akként kapcsolódik, hogy ez veszi föl a (24) kart érő, hátrafelé irányult lökést. A (24) karon ezenkívül a befelé nyúló (37) ütköző is van kiképezve, mely a (32) tartónak hátsó fölületére fekszik (6. ábra), a (24) karnak a kellő helyzetbe való beállítását megkönnyíti és a (25) hossztartóhoz viszonyított elmozdulást meggátolja. A (24) kar a (25) hossztartónak vége elé nyúlik és ennek megnyitását>< képezi. A karnak ez a része lefelé' görbül és villa gyanánt van kiképezve (7. ábra), hogy a karból fölfelé és előre kinyúló, lemezrúgókból alkototi (38) rúgó a karba beszerel, hető legyen. A (38) rúgó négy lemezrúgóból áll, melyek, alsó végeiken, egymással csavarolás útján vannak összekötve. A rúgónak alsó vége a (24) karnak (39) villájába van ágyazva és a karnak kiugrása által képezett (40) ütközőjére fekszik, mely meggátolja, hogy a rúgó a karnak villájából kiszoríttássék. A (38) rúgó alsó lemezrúgójának fölső (42) vége meg van hajlítva úgy, hogy a (4) ütköző rudat körülfogja. A (24) karon, közvetlenül a (38) rúgónak alsó végénél, egy, ezen rúgó részére szolgáló, fölfelé irányult (44) ütköző van kiképezve. Ha a (4) ütköző rúd valamely tárgyba beleütközik, a rúd hátrafelé szorul és eközben a (38) rúgónak lemezrúgóit behajlítja úgy, hogy a lemezrugóknak fölső végei az ezeket összefogó (45) kengyelben eltolódnak. Amikor a lemezrugóknak fölső végei hátrafelé hajlíttatnak, az ezek között föllépő súrlódás növekedik ós így a (38) rúgónak ellenállása az egyes lemezrugók ellenállásából kiadódó ellenállásnál nagyobbá válik. A (27) pofa a (4) ütközőrúdnak normális