59942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lebegő állapotban levő testeknek kezelésére

Jelen eljárásnál az elektroosmosis, azaz az elektromos áramnak lebegő állapotban lévő anyagok vagy keverékek, vagy colloidoldatok legkisebb részecskéinek tovavitelét eszközlő hatása használtatik föl. Ha ugyanis egy ilyen oldaton, azaz keveréken villamos áramot vezetünk keresztül, akkor megfigyelhető, hogy a legfinomabb részecskék az áram hatása alatt mozgásba jönnek és pedig, hogy az elektronegativrészecskék az anóda felé, a pozitiven töltött részecskék ellenben a katóda felé vándorolnak. Azonban itt is épen úgy, mint az iszapok részecskéinek leülepítésénél, az tapasztalható, hogy sok anyagnál a vándorlás tökéletlenül megy végbe, vagy pedig sok esetben egyáltalán nem következik be, és ha igen, csak igen nagy árammennyiségek hatása alatt. Kitűnt azonban, hogy a leülepedésnek és szintúgy az elektroosmotikus vándorlásnak •menetét lényegesen elősegíthetjük, sőt a legtöbb esetben ideálissá is tehetjük, ha a lebegő állapotban lévő anyagokhoz alkalmas elektroliteket adunk hozzá és pedig elektro,pozitív testekhez savakat, elektronegativ testekhez ellenben lúgokat. Savaknak, illetőleg lúgoknak a hozzáadása által a lebegő anyagokat oly állapotba hozzuk, hogy azok •csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem ülepednek le, a durva részecskék azonban, valamint az ellenkezően töltött részecskék könnyen kiválnak. Más szóval ezt úgy mondhatjuk, hogy: ha egy lebegő állapotban lévő keverékhez például savat adunk hozzá, • akkor az elektropozitiv részecskék lebegő állapotban maradnak, míg ellenben az -elektronegativ és közömbös részecskék leülepednek. A lebegő állapotban lévő részecskék mikroszkop alatt élénk rezgéseket az úgynevezett Brow-féle mozgásokat mutatják. Ha jelen eljárással például elektronegativ agyagot akarunk nyerni és t'sztítani, valamint azt szemnagyság szerint frakcionálni, akkor a következőleg járunk el: A berendezést úgy létesítjük, hogy a leülepedési eljárást az elektroosmotikus eljárással kombináljuk. Az agyaganyagot kavarókádban vízzel hígra iszapoljuk és lebegő állapotba hozzuk, azután pedig alkalmas elektrolitet, például nátriumhydroxidot keverünk hozzá. Ezt a keveréket egy vagy több kádba vezetjük, mimellett utóbbi esetben a berendezést úgy létesíthetjük, hogy a folyadék kívánatra a kádakon egymás után folyik át, mikor is a folyadéknak az egyes kádakban való vesztegetési idejét. tetszés szerint szabhatjuk meg. Egy vagy több kádból már most a lebegő anyagot osmosegéphez vezethetjük, azaz oly géphez, melyben a villamos áram a lebegő anyagra az alant leírt módon hat. A végterméket az elektródák és osmosegép között lévő lebegő anyagnak töménysége, az áramlási sebesség és a hozzá adott elektrolit, valamint természetesen az áramviszonyok határozzák meg. Az alkalmas elektrolitnek hatása alatt az elektronegativ részecskék élénk rezgésbe jutnak, Brown-féle mozgásba, az ellenkezően töltött részecskék pedig geleállapotba jönnnek és a durvább részecskék az azokat burkoló agyaganyagtól megszabadulva, a fenékre hullanak. A rezgésben lévő elektronegativ anyagrészecskéknél is mindinkább frakcionálás áll be, amennyiben a durvábbak rövidebb ideig rezegnek és maradnak lebegő állapotban, mint a finomabbak. Bizonyos idő múlva már csak a legfinomabb részecskék maradnak lebegő állapotban, vagyis csak azok, melyek egyáltalán nem, vagy csak hosszú állás után ülepednének le. Az ezen részecskéket tartalmazó folyadékot már most az osmosegéphez vezetjük, melyben ezen részecskék az áram hatása alatt az egyik elektródán lecsapódnak. Azáltal, hogy azt az időt, amíg a lebegő állapotban lévő anyagot az egyes kádakban, mielőtt azt az elektroosmosisnak alávetjük, megfelelően választhatjuk, módunkban áll, hogy tetszés szerinti nagyságú szemekből álló anyagot nyerhetünk. Több kádnak az alkalmazása által elérhetjük például azt, hogy az első kádban a tisztátlanságok, vagyis homok, mész. vasvegyületek stb. leülepednek, a második kádban bizonyos legnagyobb és legkisebb szemcséjű agyag-