59924. lajstromszámú szabadalom • Torpedolancirozó berendezés

tatja egy laneirozócső hátsó részét, ennek bebocsátóvtzetékét és a szabályozószelepet, továbbá a légtartályt, vezetékeit és a ve-, zérlőművet; 2. ábra a nyomásszabályozószelep na^ gyobb méretű metszete; 3. ábra a nyomásszabályozószelep működtetésére szolgáló vezérszelep metszete, míg a 4. ábra diagrammatikusan hasonlítja össze a régi és új berendezés működési módját. Az (1) laneirozócső vázlatosan föltüntetett hátsó vége a (2) bevezetőcsővel van ellátva, amelynek végébe van iktatva az (5) sűrített, légtartályhoz vezető és a közbeiktatott (6) kibocsátószeleppel ellátott (4) légvezeték. A nyomásszabályozószelep (3) hengere egyik homlokán a (2) csőbe nyílik s e hengerbe torkollik a (4) bevezetőcső is. Á henger közepe táján elrendezett lyukgatott (7) harántfal (8) csövében van a (10) főszelep (9) orsója vezetve; a (10) szeleptest a (3) henger egy szűkített keresztmetszetű ülő• kéjére fekszik föl és a (2) csőben mozoghat el. A (9) orsó másik végére erősített (lt) kompenzáló dugattyú a henger hátsó végében mozoghat; e dugattyú és a (7) közfal közé a (9) orsót körülvevő (12) rúgó van iktatva, amely a (10) főszelepet ülőkéjére igyekszik szorítani. A (9) orsó végső toldata a (3) henger egy kisebb keresztmetszetű (13) kamrájában a (14) dugattyút hordja. A (11) és (14) dugattyúk együttesen differenciális dugattyút képeznek; a (11) és (14) dugattyúk között a henger a (15) nyílásokon át a körléggel közlekedhet. A (13) kamra végébe nyíló (16) cső a (17) vezérszelephez vezet, mely a hajón bárhol, pl. a megfigyelőhelyen, vagy a lancirozóhelyen lehet elrendezve s merülő naszádoknál rendszerint a periskop közelében, torpedónaszádon pedig a hídon van elrendezve. E (17) vezérszelep (18) vezeték révén egy állandó nyomású nyomásforrással van kapcsolva; a szelep maga tetszés szerinti szerkezetű lehet, hacsak kívánság szerint alkalmas arra, hogy ezen állandó nyomású nyomásforrással kapcsolatot létesítsen vagy megszüntessen. A 3. ábrabeli példánál a (16) és (18) csövek a szeleptokba torkolnak, melynek (19) dugattyúszelepét- a (20) rúgó rendszerint záróhelyzetbe szorítja, de a (22) szeleporsóhoz kapcsolt (21) emelő révén nyitott helyzetbe hozhatjuk. A berendezés következőképen működik: A torpedó a csőbe van helyezve s az (5) tartály a nyomóléggel vagy nyomóközeggel van töltve. E tartály aránylag kis méretű és több ezer kg. nyomású lehet. A (6) szelep nyitása után a torpedót a (21) emelő működtetése révén lancirozhatjuk. A (10) főszelep fölülete, mely a szelephengerben lévő nyomásnak van alávetve, lényegileg egyenlő a (11) kompenzáló dugattyúval úgy, hogy a tartályban lévő nyomás, mely a vezetéken át a hengerbe lép, e két fölületre egymást egyensúlyozó hatást fejt ki. Gyakorlatilag a (10) szelep fölülete kissé kisebb lehet a (11) dugattyúnál, oly célból, hogy a (10) szeleptest a kisütés pillanatáig biztosan tartassék ülőkéjén. A berendezés működése tekintetében azonban e két fölületet lényegileg azonosnak foghatjuk föl úgy, hogy a tartályban föllépő nyomásváltozások a levegő kibocsátásakor nem fejtenek ki mozgató hatást a (10) szelepre, melyet a (12) rúgó is ülőkéjéhez szorít. Ha már most a (21) emelő működtetése által állandó nyomású levegőt bocsátunk a (14) dugattyú hátsó lapja mögé, akkor e dugattyú előremozog s a (9) orsó révén a (10) főszelepet leemeli ülőkéjéről. E pillanatban a tartályból jövő levegő beáramlik a lancirozócsőbe, mindaddig, amíg az e csőben uralkodó nyomás, mely a (10) szelepre hat, egyensúlyba nem jön a (14) dugattyúra ható állandó nyomással. így tehát a csőben állandó nyomást tarthatunk fönn a torpedó kilökése közben, mert mihelyt a lancirozó csőben a nyomás csökkenni kezd, a (14) dugattyúra gyakorolt nyomás fokozottabban nyitja a (10) szelepet, míg ha a nyomás a csőben növekedik, ami pl. a torpedónak a csőbe való szorulásakor léphet föl, a növekedő nyomás a (10) szelepet zárni igyekszik. A találmány természetesen nem szorít| kőzik csak a föltüntetett szerkezetre, mely i csupán egy példát ismertet; az egyes ré-