59920. lajstromszámú szabadalom • A vonóhorgon lengethetően fölerősített be- és kikapcsolható vasúti kocsikapcsolás

födőlemezre és a (8) és (9) vonórugókra, melyek a (10) rugótokban foglalnak helyet. A belső (8) rúgó — mint az a rajzokból kitűnik — valamivel hosszabb, mint a (9) rúgó és rendesen nyomás alatt áll. Mellső vége egy (11) hüvelyben fekszik, mely -a (10) rugótok mellső részében vízszintes irányban csúszhatik és normális helyzetében az (5) vonrúd középrészére fekszik. A (8) rúgó hátsó vége a (7) födőlemezre támaszkodik és a külső (9) rúgó, mely rendszerint nincs nyomás alatt, a (11) hüvelyen kiképzett karimára támaszkodik. A megrajzolt foganatosítási alaknál a lökéseket az egyik vagy másik kapcsolás használatánál a szokásos (12) és (13) oldalütközők fogják föl (1. ábra), melyek a kapcsolás két oldalán vannak elrendezve, de hozzájárul a lökések fölfogásához a kapcsolás is, melyről azokat a (14) köztartók a (11) hüvelyre és a (11) hüvely a (10) tokban lévő (8, 9) rugókra viszi át. A (14) köztartók mellső végei a kapcsolás homlokfölületeinek megfelelően le vannak gömbölyítve úgy, hogy a kapcsolás függélyes síkban foroghat. A (8, 9) rugókra ható vonóerőket a kocsialvázra a (10) rúgótok oldalt alkalmazott (15) toldatai viszik át (1. ábra), melyek a kocsialvázra fölszegecselt (17) pofák (16) toldataira hatnak. A lökéseket a (7) fodőiemez a (18) ellendarablemezekre viszi át, innen pedig a pofatámasztékok hátsó oldalán lévő (19) toldatokra. A (10) rúgótok a (18) ellendarablemezen és (7) födőlemezen bizonyos mértékben eltolódhatik és így a kapcsolás oldalirányú eltolását teszi lehetővé. Ily eltolásnál a (10) rúgótok ezt a mozgást követi, azután a (19) vonótoldatokra támaszkodik és a (7) födőlemezen tovább visszacsúszik. A (7) födőlemez a (10) tokban lévő (8, 9) rugókat összenyomja úgy, hogy amint az az erő, mely az oldalirányú eltolódást előidézte, megszűnik, a (8, 9) rúgó az egyes részeket visszatolja és a kapcsolást önműködően a középállásba állítja. A következőkben az önműködő kapcsolás emelésére, sülyesztésére és zárására szolgáló berendezést ismertetjük. A villás (2) szár mindegyik oldalán egyegy (20,21) kapcsolástámasztókar van alkalmazva (1. ábra), melyek belső végükön (20a, 21a) saru gyanánt vannak kiképezve (6., 14. ábrák) és melyek a (2a, 2b) csapokon vanak ágyazva (1., 5. ábra) és egyúttal az önműködő kapcsolást az (5) vonórúdon forgathatóan ágyazó (4) csap biztosítására is szolgálnak. Mikor a kapcsolás vízszintes helyzetben van, a (20a) és (21a) saruk a (10) rúgótok alsó oldalára fekszenek és így meggátolják, hogy a kapcsolófej a vízszintes állása alá sülyedjen. Ezek a (20) és (21) karok tehát az önműködő kapcsolást a vízszintes helyzetben tartják, egyidejűleg pedig a kapcsolás megemelésénél emelőkarok gyanánt is szolgálnak. Az egyik (20) karnak a kikapcsolás céljából (22) vezetéke van, melyben a (23) kikapcsolóemelő (23a) rúdrésze van vezetve (5. ábra). A 14. és 15. ábrán ezeknek a (20, 21) tátnasztókaroknak egyike részletrajzban látható, nevezetesen a (21), mely a megemelő emelőnek a normális helyzet alá való sülyedését meggátló toldattal van ellátva. A másik (20) kar ehhez teljesen hasonló, avval a különbséggel, hogy az említett toldat he.lyett a (23) kikapcsoló emelő (22) vezetéke van alkalmazva. A (23) rúd mellső vége (1., 3—6. ábra) fölfelé fordult (24) forgattyúba megy át, mely a kapcsolás kikapcsoló szerkezetébe fogódzik, a (23) rúd hátsó végére pedig a a kétkarú (25) emelő van fölékelve, melynek végeihez a (26, 26a) kikapcsolórudak csatlakoznak. Ezek a kocsi oldalfalai felé nyúlnak és a (12, 13) rúgós ütközők közelében alkalmas tartókban vaunak vezetve, külső végeiken pedig megfelelő fogantyúkkal fölszerelve. Ha eme (26, 26a) rudak egyikét kihúzzuk, az a (23) kikapcsoló emelő hátsó végét elfogatja úgy, hógy a (23) kikapcsoló emelő mellső vége akikapcsolószerkezetet működteti. A kapcsolás emelésére és sülyesztésére a kocsialváz alatt egy harántirányú (27) tengely (1., 2., 5. és 6. ábra) van alkalmazva, melyet a középső (27a) és a szélső (27b)