59825. lajstromszámú szabadalom • Gyorstávíró

lietőleg kis önindukciójú fölvevőre volt szükség. A jelen szerkezet ezektől teljesen eltér. Az (L) gyűjtőlencse normálisan az alőtte lévő sík (A, B) elemének képét (a, b) helyen létesítené; ha azonban a sugárnyaláb útjába a főtengellyel párhuzamos sík tükröt (m) helyezzük, (A, 3) meg nem fordított képe (a', b') helyen létesülhet bárhol {a, b) meghosszabbításában. Az (m) tükör j beállítása révén tehát a képet úgy létesít- ; hetjük, hogy közepe az (0) optikai központba essen. Elérhetjük azt is, hogy az (AB) elemmel szomszédos (AC) elem .képe összeessen a főtengelyen (a', b') képpel, ha t. i. az (ac) felé haladó sugárnyaláb útjába az előbbivel párhuzamos (m'J tükröt helyezzük, még pedig úgy, hogy az egyik kép sugárnyalábját a másik tükör ne befolyásolhassa. A fölvevő egy igen aperiodikus (G) gal- • vanometerrel, pl. a Blondel-féle oscillograffal bír, melynek (H) tükrét egy négyszögletes diaphragmán át az igen erős (P) fényforrás világítja meg. A galvanométer előtt elrendezett (E) ernyőn vízszintes sorban vannak a használandó betüfaj egyes betűi kimetszve s ezen (AB, AC stb.) kimetszések mögött a (K) homályos üveglap foglal helyet. Az (L) lencse az ernyővel párhuzamos vízszintes (abc) vonalon létesítené a betűk képét, de az (x—x) főtengely körül azzal párhuzamos lapokkal elrendezett negyvenöt | {m, m', m2, mS) tükör e képeket mind a I főtengely (a'b') helyén létesíti. | Ha a galvanométer kis kilengésű, akkor a (K) tükréből kiinduló sugárnyalábot az •{Ml, + M2) tükrök révén nagyobb kilengésűvé tehetjük. . . . Az (m) tükrök beállítása igen Lönnyű, mert j 1. mind párhuzamosak, 2. függélyes középvonalaik mind közös síkban vannak és mert \ 3. a betűk képeit nem kell közvetlenül egymás mellett létesíteni, hanem mindegyik mögött kis űr hagyandó, ami kisebb eltéréseket tesz megengedhetővé. Az egyszer beállított tükrök mindig változatlanul hagyatnak, a beállítás tehát csak egyszeri munkát jelent, noha ez is elkerülhető, ha a tükröket két talpukkal ösz-Bzeillesztett prizmával pótoljuk, ami viszont fénytörési eltéréseket okozhat. Ha mármost a kiküldött áram a (P) vezetéken át belép a fölvevőbe, a (H) tükör megfelelően kileng s az ernyőn egy egyetlen (AB) betű képét fogja megvilágítani. A főtengelyen tehát csak egy betű képe fog képződni fotografiaílag élesen. E pontban kell tehát a fölfogásra szolgáló fotográfiái fölületet elhelyezni. Az (E) ernyőn a betűket fordított sorrendben és fordított helyzetben keli elrendezni, hogy az (LU) objektív helyes képet adjon. Minden áramintenzitásnak a galvanométer egy bizonyos kitérése felel meg jobbra vagy balra, aszerint, hogy mily irányú volt az áram. Minden küldésre tehát a kívánt betű világíttatik meg s ennek képe kerül az érzékeny fölületre. Ha újságszedés átviteléről van szó, akkor az egyes betűknek az érzékeny fölűleten egymás mellé, az így képezett soroknak pedig egymás alá kell kerülniök. A találmány mármost e föladatot úgy oldja meg, hogy az újság egy hasábjának megfelelő szélességű érzékeny hártyát alkalmaz, mely egy sor fölvétele alatt mozdulatlan, mert az egyes betüképeknek a sorban egymásmögé való sorozására egy elforduló tükör szolgál. A 6. ábrából magyarázat nélkül kitűnik, hogy a (T) excenter a tükröt fokozatosan elfordítja, meredek bütyökvégződése pedig lehetővé teszi a tükörnek a sor befejeztekor a kezdő helyzetbe való visszacsappanását. Az éles kép természetesen a tükör forgáspontjából vont henger mentén keletkezik, vagyis a sor elején és végén lévő betüképek nem lennének így élesek. Ezen hiba, csökkentésére, az (L) lencse gyútávolságát az (U) szórólencse közbeiktatása által meggyújtjuk ügy, hogy a kép (a2, b2)-ben keletkeznék, s ezen kinyújtott sugárnyaláb útjába helyezzük az (S) tükröt. Hogy már-