59756. lajstromszámú szabadalom • Kocsikerék

eszközöket tüntetnek föl az említett feszítő ék be- és kihúzására. Egyszerűség kedvéért a találmány szerint készült, ipari célokra szolgáló motorkocsihoz való öntött acélkereket ismertetünk, aminő a rajz 1., 2. és 3. ábráin van bemutatva. A kereket (1) koszorúján egy vagy több hézaggal készítjük, mimellett, mint rendesen, az (1) koszorút (2) küllők kötik össze a (3) kerékaggyal. A koszorú ezen hézagaiban egy (4) tuskó, vagy elzáróék foglal helyet, amidőn a kerék használati állapotban van, mely ék a koszorú kerületének hiányzó részét pótolja. Az (1) koszorú végei, melyekhez a (4) ék támaszkodik, befelé, a kerék középpontja felé irányuló (5) karimákkal vannak ellátva, melyek egy vagy több (6) csavarorsó, vagy hasonló segélyével a koszorú végeit szorosan az említett tuskóhoz vagy ékhez szorítják. A (4) tuskó oldalfelületei, valamint a koszorú végeinek ezekkel érintkező homlokfölületei ékalakúan vannak lemetszve, hogy a tuskónak oldalról való betolása megkönnyíttessék és lehetővé váljék a koszorú végei közt lévő távolságnak tetszés szerint való beállítása. Az (5, 5) karimák sugárirányban is egymás felé hajolnak és a (4) tuskó megfelelően kettős ék alakjában van kiképezve. Az (1) kerékkoszorún egy (7) acélszalag nyugszik, mely a rajta tartósan megerősített kerékabroncsot hordja. Az (í) kerékkoszorúban lévő hézag, vagy hézagok célja, mint már említettük az, hogy a koszorú végeit egymáshoz közelíthessük, ha a (4) éket eltávolítottuk úgy, hogy a koszorú kerületének mérete kisébb legyen. Ekkor a (7) acélszalag lazán ül a keréken úgy, hogy könnyen levehető, illetőleg folilieszthető. E levétel vagy fölillesztés rendszerint a kerék külső oldaláról történik, melyen célszerűen egy levehető (9) biztosító karima van elrendezve (3. ábra). E karima levételével a kerékkoszorú fenéklapja a külső kerékszéllel egy vonalba jut, míg a kerékkoszorú másik, azaz belső széle rendszerint maradandóan egy keskeny, fölfelé álló (10) karimával van ellátva. A (9) karima a (4) ék helyével szemközt kiugrással lehet ellátva, mely a (4) ék kiesését meggátolja. Célszerű a (10) karimát egy, vagy több helyen (lí, 11) kivágásokkal ellátni (1. és 2. ábrák), melyek a kerékkoszorú fenéklapjáig, sőt még ezen alul nyúlnak úgy, hogy leszerelés céljából szerszámot lehet a (7) acélabroncs alá ékelni, vagy oldalirányú ütéseket lehet arra gyakorolni, ha az abroncs nagyon szorosan tapadt volna a kerékkoszorúhoz. Amint az a 6. és 7. ábrákon látható, alkalmas eszközök szolgálhatnak arra, hogy a (4) éket helyzetébe hozzuk, azaz beverjük, vagy hogy azt kihúzzuk, vagy kijebb és beljebb állítsuk. E célra az ék egy csavarmenetes (16) keresztfurattal bír, mely egy (17) csavarorsó befogadására szolgál. A csavarorsó (18) feje csavarkulcs segélyével, vagy más alkalmas módon forgatható. Az ék be verésénél (6. ábra) laza (19) alátéttárcsa nyerhet alkalmazást, míg az ék kihúzásához célszerűen (20) hidat használunk (7. ábra). Azonban természetesen bármely más alkalmas eszköz is használható az ék beverésére. Világos, hogy a kerékkoszorú szűkítésekor vagy bővítésekor a (2) küllők alakváltozást szenvednek. A küllők, ha öntött acélból vannak készítve, eléggé hajlékonyak lehetnek. Minden egyes küllőnek körülbelül 17a cm.-nyí elhajlása a legtöbb esetben elegendő lesz a (7) fémszalag szabaddá tételére. A használat céljára azonban az ilyen küllők eléggé merevek. Amint az az 1. ábrán látható, a küllők a kpszorú ki nem tágult állapotában nem pontosan sugárirányúak, hanem az (x—x) vonalak irányában feküsznek. A kerékkoszorúnak a fönt ismertetett (4) ék segélyével történő kitágítása alkalmával e küllők hatásos hossza sugárirányban nagyobbodik, amint az az (y—y) vonalak által jelezve van. Ezzel ellentétben lehetne a küllőknek maguknak már nyújtott (S)-alakot adni, amint ez a 3. ábrán (12)-nél van föltüntetve, vagy lehet a küllőknek más olyan, célszerűen meggörbített alakja, mely lehetővé teszi, hogy a küllők a koszorú kerii-