59744. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üvegtesteknek a megolvasztott masszából való kimerítés által való előállítására

tonos fölhevítés és lehűtés által hátrányosan befolyásol tátik, növeljük. A jelen találmány értelmében aránylag hideg, azaz oly fölfogórészt alkalmazunk, mely elégséges mértékben hidegebb, hogy a kimerítendő üvegtárgytartó karimájának vagy bordájának lehűlését előidézze, amelynek segítségévei ezen üvegtest a fölfogó rész kinyúló szélén vágy lécén föl van függesztve. A fölfogórésznek eleitől kezdve elég hidegnek kell lenni, hogy a folyós üvegmaBsza a fölfogórészhez tapadna, minthogy a fölfogórészt a folyós masszában bizonyos — bár rövid — ideig benn kell tartani, hogy a tartókarima vagy borda "képzését lehetővé tegyük. Ajánlatos fémből való, hideg fölfogórészt alkalmazni,"mely egy vagy több, célszerűen befelé nyúló léc alakjával bíró széllel bír, úgy hogy a fölfogórész alámetszett üreggel van ellátva. A fölfogórészt a megolvasztott üvegmasszába mártjuk és ha üreges üvegtestet akarunk kimeríteni, a fölfogórészhez vezetett nyomólevegő nyomását annyira csökkentjük, hogy a megolvasztot üvegmassza a fölfogórészbe beléphet és a kinyúló belső lécen lehűlhet. A fölfogórészen átömlő légáramlás fönntartásának az a célja, hogy az üvegmassza lehűlését, azaz az üvegmasszának tartó karimává való megmerevedését elősegítsük. Természetes, hogy a levegő nyomásának, amennyiben túlnyomásról szó lehet, nagyon csekélynek kell lenni, mert a megolvasztott üvegmassza különben nem léphetne az üreges fölfogórészbe. Hogy az üvegmasszának a kívánt helyen való megmerevedését siettessük, ajánlatos a fölfogórészhez levegőt vezetni, egyidejűleg azonban megfelelő kibocsátó nyílás elrendezése által a levegő megfelelő elvezetéséről is kell gondoskodni. A föl fogórészt a bemártott helyzetben elegendő ideig hagyjuk, hogy a kinyúló belső lécen lévő üveg elegendő lehűlését érjük el úgy, hogy ezen üvegmassza a kimerítendő üvegtárgy fölső részének tartátására képes legyen. A föl fogórészt ezután a masszából lassan kiemeljük és pedig, mint már említettük,1

a kimerítésnek meg kell történnie, még mielőtt a fölfogórész annyira föl volna hevítve, hogy az üvegmasszának belül vagy kívül való' tapadása ^beállhatna. Nagyon lényeges, hogy az üvegmasszának a fölfogórészhez való tapadását megakadályozzuk, mert különben az üvegnek és a fölfogórésznek egyenlőtlen összehúzódása folytán a kapcsolat megszűnik és a kimerített tárgy könnyen megreped." Ezek szerint lényeges, hogy a hideg fölfogórészt a megolvasztott masszában csak addig tartsuk, míg a fölfogórésziécénlévő iivegmaszsza elegendő mértékben lehűlt, hogy a nyújtott üvegtest fölső részét tarthassa és hogy a fölfogórészt a megolvasztott üvegmasszából kiemeljük, mielőtt még annyira fölmelegedett, hogy az üvegmassza hozzátapadhasson. Csakis ezen két föltétel betartása által lehet a kívánt hatást, t. i. azt elérni, hogy a fölfogórész tapadó üvegmaszszától mentes maradjon, egyidejűleg pedig egy tartó karima vagy összekötőborda képeztessék, mely a kimerítendő tárgyat tartani képes. Az időtartam, mely alatt a fölfogórészt az üvegmasszában benn kell tartani, a változó körülményekkel változik és a megolvasztott üvegmassza hőmérsékletétől, valamint a fölfogórész fémmennyiségétől függ. Kísérletek mutatták, hogy sok esetben 15—30 másodperc elegendő arra, hogy a tartókarimák elegendő mértékben lehűljenek, egyidejűleg azonban az üvegnek a fölfogó részhez való tapadása megakadályoztassák, Az időtartam azonban más körülmények között igen lényegesen módosulhat, a találmányt tehát nem lehet egész határozott időtartamra korlátozni. Ha a hideg fölfogórészt a megolvasztott üvegmasszába mártjuk, a fölfogórész alsó része az üvegmassza azon részét, mellyel a fürdőbe merülés alkalmával érintkezik lehűl, amit azáltal lehet észrevenni, hogy a fölfogórész körűi lehűlt üvegmasszából üveggyűrű képződik, A fölfogórészt úgy kell kiképezni, hogy ezen lehűlt üveget a fölfogórész ne fogja meg, illetve, hogy az ne tapadhasson a fölfogó részhez. Ezen okból ajánlatos, hogy a fölfogórésznek az