59587. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes tengeri és répaművelő gép négyzetes műveléshez

— 4 -fölemeljük (pontozottan jelezve) és szükség szerint velük a működő kereteket terheljük. A tárcsatengelyek ekkor oly mélyre vannak sülyesztve, hogy a kapák élei a földet nem érintik. A tárcsák ilykep kellően belenyomódnak a talajba és abban háromszög keresztszelvényű árkot vájnak. A fészekvájás befejezése után következik a keresztvonalozás (8. ábra), amelyhez leg: célszerűbben az összes tárcsákat fölszerelve, azokat úgy rendezzük el, hogy élükkel kicsiny távolságnyira álljanak egymástól és ilykép két, csekély mélységű vonalat vagy nyomot vágjanak. A két vonal között, ahol ezek a hosszirányú barázdát szelik, lesz a magfészek. A rajzon az (a) vonalak jelzik a hosszirányú barázdát, a (b) vonalak pedig a keresztvonalozást, míg a magfészek (c)-vel van megjelölve. A (d) vonalak a kerékcsapást, az (e) vonalak pedig a nyomjelzőtárcsák útját jelzik. Ezen műveletek befejeztével következik a vetés, amely adott esetben szintén a tatólmán^ beli géppel végezhető, amennyiben a (2) tárcsák helyett alkalmas vető- , korongok alkalmaztatnak. Fészekbevetésnél j azonban többnyire célszerűbbnek mutatkozik a kézzel való vetés1

, amennyiben az a leírt módon előkészített talajon föltétlen pontossággal elvégezhető s nem jár magpazarlással, ami a géppel való vetésnél alig kerülhető el, mimellett gépi vetésnél még a sorbetartás sem lesz soha oly preciz. Ennek pedig nagy fontossága van, különösen a talajnak későbbi, a növény kikelése utáni művelése alkalmával, mert ha csak egyik irányban is a sorok nem eléggé egyenesek, vagy a közök nincsenek betartva, már a géppel való műveléB (kapálás) alig vihető keresztül a növények károsítása nélkül. A vetés után következik a mag betakarása, ami olyképen történik a vonalozás irányában, hogy a tárcsákat változatlan helyzetben hagyva fölszereljük a kapákat, ill. a kereteket lebocsátjuk annyira, hogy a kapák működésbe jöhessenek. A kapák úgy állíttatnak be, hogy a földet a magfészkekre hantolják (9. ábra). Vetőkorongokkal való vetés esetén a keretek hátsó részeire is szerelhetünk egyes tárcsákat, amelyek úgy állíttatnak be, hogy a barázda szélén járva, a földet a barázdába tereljék. A bekapálás folytán hullámossá vált talajt célszerűen a hantok hosszirányában lehengereljük. A' növény kikelése után következik a kapálás, amely műveletnél a (2) tárcsák egyrészt a keretek alátámasztására, illetve a kapák vezetésére, másrészt azonban a növény megvédésére is szolgálnak. Ezen műveletet teljesen megvilágítja a 10 ábrar amelyből láthatjuk, hogy két-két tárcsa a növényt közrefogja, mellette a földet lenyomja úgy, hogy a szélső kapák, bár közvetlen a tő mellett hasítják a talajt, még sem fordíthatják föl a növényt, sem azt meg nem sérthetik. A kapák elrendezése egyébként a 3. ábrából is világosan kitűnik. A gyomok kiirtása céljából a keretek hátsó végeire a 11. ábrán látható gyomirtó szerkezetet szerelhetjük föl, amely rugalmasan ágyazott villaszerű ágakból áll, amelyeknek szabad végei a talajon súrlódnak és a növény mellett a gyomokat (muhart) elvágják vagy kiszakítják. Ezen (43) villák egy gereblyeszerűen forgathatóan ágyazott függélyes (44) karon vannak elrendezve és az ezen karra ható (45) rugó által szoríttatnak le a földbe. A leszorítás mérve egy (46) csavar által szabályozható. Az alábbiakban még röviden összefoglaljuk azon műveleteket, amelyeket a leírt géppel el lehet végezni. Képesek vagyunk először is a leülepedett őszi szántást tavaszszal fölporhanyítani, azután a négyzetben ültetendő tengeri vagy más növény részére tetszés szerinti mély magházat hasítani, azok mellé műtrágyát hinteni, a négyzetes fészekhelyeket tisztán kivehető módon megjelölni (illetve a magokat elhelyezni), a magházak fenekére lerakott magvakat betakarni (bekapálni), a kikelt növényt, mihelyt a sorok kivehetők, egyszerre több sorral úgy hossz-, mint keresztirányban tetszés szerinti módon és szükség szerint ismételten is megkapálni és pedig úgy, hogy nem csupán a sorkö-