59540. lajstromszámú szabadalom • Sodronyfonógép
- 3 — fonatmenet végén az egyik, a következő fonatmenet végén a másik fok kerül a bütyök útjába. Az (51) tengely (57, 56, 55,52) előtétje olyképen van megszerkesztve, hogy a (19) tengely egy körülforgása alatt félfordulatot ír le, miáltal a kettős emelő rövidebb karja az egyik fonásmenetnél az (50) excentertárcsa alacsonyabb, a következő menetnél a magasabb részére fekszik. A 9—11. ábrákon föltüntetett kiviteli alakoknál a tolórúd végén a (60') fölcsappantható végrész van elrendezve, melynek fokai a (60) végrész fokai fölé nyúlnak, lecsappantott (60') végrésznél az átkormányzás, azaz a (26) emelő kikapcsolása korábban létesül, mint fölcsappantott végrésznél és pedig olyképen, hogy a fonókéstengely az előbbi esetben teljes vagy fél fordulattal kevesebbet ír le, mint az utóbbi esetben. A fonatot, mely a fonási helyről a (83) vezető pályán át (1., 6., 7. és 15. ábra) a föltekercselő berendezéshez kerül (15. és 16. ábra), az utolsóelőtti szemekbe kapaszkodó (85) horgok (6. és 7. ábra) olyan helyzetben tartják, hogy az utolsó szemek közel a (16) csatorna fenekéig érnek. Az új szemek alakítására szolgáló drótot ismert módon a (15) fonócsiga belsejében forgó (14)' fonókés zeg-zúgvonalban hajlítja és egyidejűleg a fonókéssel koaxálisan elrendezett (16) vályúban (1., 2., 6. ábra) előre | mozgatja, mimellett a zeg-zug vonalalakú drót végét kígyózó vonalban a fonatnak a vályúban fekvő utolsó szemein átfonja. Ezen művelet a 18. ábrán van föltüntetve, hol a megkülönböztetés megkönnyítése céljából az új zeg-zug vonalalakú (126) drót vastag vonallal van jelölve. Ha az új zeg-zug vonalalakú drót vége a fonatnak egészen a széléig jutott, a fonókéstengely a fönt leírt módon önműködően kikapcsolódik és a (19) tengely forogni kezd, mimellett mint az már előzőleg említtetett, a 2., 12., 13. és 14. ábrákon föltüntetett levágóberendezést működteti, mely a fonat mellső szélén a zeg-zug vonal alakú drótot levágja. Ez a berendezés lényegében két oldalról a dróthoz közelíthető és attól távolítható, eltolhatóan ágyazott (67) és (75) szánokból áll; az első szánra két (63, 63) utóbbira egy (64) kés van erősítve, mely utóbbi a vágásnál a két (63) kés közötti térbe hatol. A vágóberendezést a (19) tengely a (65,66) excenterhajtás útján működteti. A (67) szán a (66) excenterrúddal a (69) tolórúd útján közvetlen kapcsolatban áll, míg a (75) szán a (68) kettős emelő, a (71) tolórúd és a (72) emelő közvetítésével a (67) szánnal ellentétes értelemben mozgattatik. A forgó (19) tengely, még az (52) tengely közvetítésével a fonat szélső szemeinek zárására szolgáló berendezést (7. és 8. ábra) működteti. Az 1. ábrán két ilyen berendezés látható, melyek közül az egyik a fonat jobboldali, a másik a baloldali szélső szemeket zárja. Ezen berendezések kiképzése a következő: a gépállványon a (100) szögnyereg eltolhatóan van ágyazva (7. és 8. ábra) és az (1. és 2. ábrán föltüntetett kézi kerékkel mozgatható. A szögnyereg fölső fölületén a (112) szán hosszirányban eltolhatóan van ágyazva. Ezen szánnak a fonat felé néző homlokfölúletére a villalakú (108) fej van erősítve, melynek pofái közt a drótvégek átfordítására szolgáló (114) hornyolt görgők vannak ágyazva. A (112) szánt az (52) tengely a rajta ülő (109) vezetőgörbe és a (110) kettős emelő | közvetítésével a fonathoz közelíti vagy attól távolítja. A (112) szán előretolásával egyidejűleg a szögnyereg homlokfölületén függélyes irányban eltolhatóan ágyazott (99) szánt~egy második, az (52) tengelyen ülő (103) vezérgörbe a (101) szögemelő közvetítésével fölfelé tolja olyképen, hogy a szán vízszintes (97) karján lévő (96) szögemelő horogszerű fölső (111) vége a fonat azon szélső szemeibe hatol, melyeknek kiálló végeit át kell hajlítani. A (112) szán előretvlásával egyidejűleg az alsó fölületén lévő (106) vállrész a (99) szán második vízszintes (105) karjában függélyes irányban eltolhatóan ágyazott (104) pecekbe ütközik. Ezáltal a (111) horgot tartó szögemelő jobbra kilendül úgy, hogy a
