59122. lajstromszámú szabadalom • Kéttengelyű mellékkocsi mótorkocsivonatok számára
nélkülözhetőknek tartották ezen kormányberendezéseket, mivel, ha a kocsik közötti kapcsolatokat a tengelytávolság közepében rendezik el, a kocsik geometriailag ugyanazon nyomon haladnak. A kormányberendezéseknek ezen mellőzését, ami a szerkezet lényeges egyszerűsbítésével járna, az egytengelyű kocsikból álló vonatok lényeges előnyének tekintet-' ték a kéttengelyű kocsikból álló vonatokkal szemben. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ezen kocsivonatoknál sem elegendő az, hogy a kapcsolatot a tengelytávolság közepében rendezzük el arra, hogy a nyomban való haladás eléressék. Ennek magyarázata igen egyszerű. Kocsivonatoknál hajtás nélküli kocsikkal (8. ábra, szabadvonat) úgy a húzókocsi vonóereje, valamint a vontatott kocsi ellentállása befelé irányul, ami befelé irányuló eredőre és ezzel a kocsiknak a nyomból befelé való eltérítésére vezet. Ezen eltérítés csak valamennyi kocsi hajtása mellett tűnik el teljesen, mivel ekkor ezek nem huzatnak, hanem önállóan a menetirányban mozognak tovább. Ekkor a vontatott kocsi ellentállása és ezzel együtt a befelé való eltérítés is elesik. Egytengelyű kocsikból álló vonatok máiismeretesek (9. és 10. ábra), amelyeknél vagy valamennyi tengely (166203. számú német szabadalom) vagy csak egyes tengelyek (pl. az 1908. évi 16608. számú angol szabadalom) vannak hajtással ellátva. Hogy ezen ismert vonatoknál a hajtott tengelyek száma nagyon külömböző, annak magyarázata abban áll, hogy eddigelé a hajtótengelyek számát az adhézió szempontjából állapították meg. Ha nagy emelkedések számára való vonatot kellett megszerkeszteni, több hajtott tengelyt alkalmaztak, mérsékeltebb emelkedések számára pedig kevesebbet. így pl a 4. ábrabeli vonatnál a mellékkocsiknak csak a hátsó tengelye, az 5. ábrabelinél csak a középső kerekek, a 6/ ábrabelinél csak a mellső kerekek, a 7. ábrabelinél pedig az összes tengelyek hajtatnak. A 9. ábrabeli vonat (166203. számú német szabadalom), mely az összes tengelyek hajtása folytán ^különleges kormányszerkezetek alkalmazása nélkül nyomban halad, a gyakorlat számára hasznavehetetlen, mivel egytengelyű kocsik közepükön alkalmazott kapcsolatokkal folyton billennek, ha nincsenek matematikailag pontosan kiegyensúlyozva, ami a gyakorlatban a rakodás folytán lehetetlen. Hogy a gyakorlatban egytengelyű kocsikból álló vonatokat használhassunk, gondoskodnunk kell arról, hogy ezt a billenést elkerüljük. Ez azonban a hajtás miatt is szükséges, mivel a billenés folytán a hajtóerő egy része is veszendőbe megy. A billenést különféle módokon kerülhetjük el, pl. azáltal, hogy két-két egytengelyű kocsit egy hosszgerenda vagy efféle segélyével egy kettős elemmé kapcsolunk# össze (26446 sz. osztrák szabadalom) vagy pedig úgy, hogy két-két egytengelyű kocsit oly kapcsolat segélyével kötünk össze (336073 sz. franczia szabadalom), mely vízszíntes tengely körüli mozgást nem, hanem csak a függélyes tengely körülit enged meg. Ha a kocsikat hosszgerenda segélyével kötjük egymással össze, úgy megszűnik az egytengelyű kocsiknak azon előnye, hogy külön kormányberendezéseket nem igényelnek. Ugyanis mivel a hosszgerenda a tengelytávolságnak kölcsönös eltolódását meg nem engedi, nem alkalmazhatjuk az egyes kocsik közepén az egyszerű kapcsolatot, mivel ennél minden forduló alkalmával a tengelytávolság megváltozik. Hogy tehát a kerekeknek görbületekben az érintő irányában való beállását létesítsük, külön kormányberendezéseket kell alkalmaznunk (pl. a 26446 sz. osztrák szabadalom). Oly kapcsolat alkalmazása esetén, mely harántirányú vízszintes tengely körül való mozgást meg nem enged, megmaradnak ugyan az egytengelyű kocsik előnyei, azonban egy ilyen vonat nyomban nem haladhatna, mivel a kocsiknak nincs hajtásuk.
