58962. lajstromszámú szabadalom • Űrös kő építési célokra

— 2 — a (12a) üregnek egymással szembenfekvő nyitott végeit teljesen elzárjuk. Ezen (13) lemezek célszerűen fémből készülnek, hogy azokat könnyen lehessen az említett módon kezelni. Két külön (13) lemez alkalmazása helyett a (12) csatornán egyetlen lemezt is illeszthetünk át oly módon, hogy a lemeznek két egymással szembenfekvő vége a csatornából mindkét oldalon kiálljon. A kiálló végeket azután a kő nyitott végeinek lefödése céljából épen úgy, mint előbb, derékszögben lehajlítjuk. A (12) csatorna célszerűen valamivel szélesebb, mint a kőnek (12a) axiális ürege, miáltal az alkalmassá válik a kő belső ürogénél ugyancsak valamivel szélesebb egy vagy több (13) lemez fölvételére. Hasonlóképen a lemez vagy lemezek azon részeinek, melyek a (12) csatorna két végéből kiállanak, elegendő hosszal kell bírniok úgy, hogy midőn azokat az ismertetett módon lehajlítjuk, azoknak szabad vége elegendő darabbal nyúljon túl a kő axiális üregén. Ha tehát a zárólemezek kellő helyzetben vannak, akkor azoknak a (12a) csatorna nyílását annak egész kerülete mentén túl kell födniök és így a nyitott végeket a habarcs vagy más kötőanyag behatolása ellenében teljesen el kell zárniok. A találmány tárgyának a 3. és 4. ábrákban látható foganatosítási alakjánál a (12) csatorna a fecskefarkalakú (14) horonnyal van helyettesítve, mely a (11) fal mentén, szintén a kő (12a) üregével párhuzamosan nyúl végig és mely a (12a) üreg két egymással szembenfekvő oldalát elzárórészek fölvételére szolgál. Ezen zárórészek az 1. ábrában láthatókkal megegyezhetnek vagyis egy vagy több ugyanoly módon alkalmazott (13) lemezből állhatnak, alkalmazhatjuk azonban a 4. ábrában föltüntetett sajátos kiképzést is. Itt a folytonos (14a) szövet, pl. sztramin- vagy kanavász-szalag van alkalmazva, mely valamennyi szomszédos kő (14) hornyába van fektetve, innen az axiális (12a) üreg nyitott oldalai mentén a (14b) heveder alá vezet, mely a két-két szomszédos kő között a (14c) közök fenekén van elrendezve, mely közök a köveknek a szokásos mintaállványon egymástól meghatározott távolságban való elhelyezése folytán keletkeznek. Ezen (14b) hevederek célszerűen ugyanabból az anyagból készülnek, i mint maga a kő és a (14c) csatornákat akár ! folytonosan, akár megszakításokkal szelik át. Ezek a (14b) hevederek arra szolgálnak, hogy súlyúkkal a (14a) szövetet feszes állapotban, azaz minden kő nyitott oldalán feszültség alatt tartsák, nehogy a (14d) cementvagy más kötőanyag-réteg a szövetet a kövekbe benyomja; ekként a szövet arra szolgál, hogy a (14d) kötőanyagot a kő belsejétől távol tartsa. Midőn a cementet vagy más kötőanyagot a (14c) csatornákba vagy közökbe bebocsátjuk, az elsősorban a (14b) hevedereket födi be és így súlyánál fogva meggátolja azt, bogy a később bebocsátott kötőanyagnak a nyitott kőoldalak egymással szembenfekvő pontjain a szövetre kifejtett nyomása a hevedereket megemelje. Egyebekben ez a kőalak megegyezik az 1. és 2. ábrákban láthatóval. Az 5. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a fecskefarkalakú (14a) horony a (11) falnak nem külső, hanem belső oldalán és nyitott fölületével befelé van kiképezve. ! Világos, hogy az 1. és 2. ábrákban láthatókkal azonos általános alakkal ós viszonylagos méretekkel biró (13) zárólemezek az 5. ábrában föltüntetett foganatosítási alakkal kapcsolatban is alkalmazhatók. A 6. ábrában látható alaknál a kőnek mindkét egymással szembenfekvő (11a) fala a kifelé nyitott fecskefarkalakú (15) horonnyal van ellátva, mely a kő hosszirányában terjed. Ezen foganatosít4si. alaknál a kő, illetve az axiális (12a) üreg nyitott végeit teljesen elfödik, illetve elzárják az U-alakú (16) zárólemezek (7. ábra), melyeknek egymással párhuzamos (16a) szárait a (15) hornyoknak egymással szembenfekvő végeibe toljuk. Magától értetődik, hogy a fecskefarkalakú (15) hornyok helyett ezen kőalak mindkét (11a) oldalfalát a (12) csatornához (1. ábra) hasonló csatornával láthatjuk el. Világos továbbá, hogy a találmány tárgyának bármely foganatosítási alakjánál elegendő, ha a csatorna vagy a fecskefark-