58962. lajstromszámú szabadalom • Űrös kő építési célokra

alakú horony a kő egész hosszában való végigvezetés helyett annak végeitől csak bizonyos meghatározott távolságig terjed befelé. Hasonlóképen világos, hogy az elzárásra a (13) lemez helyett a 3. és 4. ábrákban látható módon alkalmazott szövet az 1., 2., 5. és 6. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakokkal kapcsolatban is használható. A 8., 9. és 10. ábrákban látható alaknál a (10) kő, egyik (10a) falában két harántirányú (17) nyílással van ellátva, melyek ezen kő egymással szembenfekvő végeinek szomszédságában vannak kiképezve és melyek a másik két (10b) oldalfalban kiképezett (18) kivágásokba mennek át. Ezen kivágások mindegyik (17) nyílás két szembenfekvő végétől csekély távolságig lefelé nyúlnak. Ezen szerkezetnél a kő belső harántmetszetének megfelelő méretekkel bíró (19) tolólapok vannak alkalmazva, melyek fölső szélükön a célszerűen velük egy darabban kiképezett {20) toldatokkal vannak ellátva. A használatnál ezen tolólapokat a (17) nyílásokon át betoljuk, amikor is azok végállásukban a (20) toldatokkal a (18) kivágásokba illeszkednek. Ezen tolólapok a kő belsejének főrészét a habarcs stb. behatolása ellenében elzárják. A részek összeillesztett állapotában minden (20) toldatnak egymással szembenfekvő fölületei a (18) kivágásnak egyik falához szorulnak és ezáltal meggátolják azt, hogy a kötőanyag nyomása mindegyik tolólap alsó részét befelé szorítsa; e végből a (20) toldatok függélyes irányban aránylag nagy mérettel és a kivágások ennek megfelelő mélységgel bírnak. A 11—14. ábrákban föltüntetett alaknál a (10) kő a (12b) csatornán kívül, mely az előbbi (12) csatornának (1. ábra) felel meg, még a (21) toldattal van ellátva, mely a kő fölső lapjának hosszában terjed és a (21a) csatornával bír, mely a toldatot hosszirányban szeli át. A kőtoldat, melynek szélessége a kőénél valamivel csekélyebb, célszerűen a kő tengelyéhez szimmetrikusan van elrendezve. Az ismertetett zárórészeket, nevezetesen fém- vagy más lemezeket vagy szövetszalagokat ezen kőalakkal kapcsolatban is alkalmazunk, hogy a kő nyitott oldalait épen úgy, mint előbb, elzárjuk. A találmány tárgyának valamennyi foganatosítási alakja (22) peremekkel van ellátva, melyek a kő egymással szembenfekvő alsó élein a tengellyel párhuzamosan vannak kiképezve. Ezen peremek a köveknek az ideiglenes állványra való fektetése alkalmával arra szolgálnak, hogy a köveknek egymástól való kellő távolságát biztosítsák és ezzel azok között hézagokat vagy közöket létesítsenek. A köveket célszerűen akként rendezzük el, hogy a szomszédos köveknek hossztengelyei egymással szöget képezzenek úgy, hogy mindegyik kő peremei a két szomszédos kő zárt végeihez feküdjenek, amint azt a 12. és 13, ábrák szemléltetik. Ily módon egymást keresztező (14c) csatornák vagy közök keletkeznek. A szokásos (23) vasrudakat a közökbe, az említett (22) peremekre fektetjük, mire a közöket a (14d) habarcsmasszával vagy más kötőanyaggal a szokásos módon kitöltjük. Némely esetben a kövek fölső lapját is befödjük a kötőanyaggal. A kötőanyag a közökbe a zárórészek és a kövek közé behatolván teljesen a köveket és a zárórészeket biztosan összeköti úgy, hogy azok egyetlen tömör tömeggé egyesülnek. Ha a 10. ábrában föltüntetett követ használjuk, akkor a (21) toldatok megszakítják ugyan a kő fölső lapját, a (21) toldat mindkét oldalán befödő (14d) habarcsmasszát, azonban az utóbbi a toldatok fölső lapjával egy síkban végződik. Azonkívül a kötőanyag egy része a (21a) csatornákba részben behatol és így az egyes részeknek még szilárdabb összeköttetését biztosítja. A köveket esetleg, különösen ha a íl. ábrában látható foganatosítási alakot alkalmazzuk, akként rendezhetjük el, hogy hossztengelyeik egymással párhuzamosak legyenek és hogy a szomszédos kövek peremei egymáshoz szoruljanak és ezzel ismét csatornákat vagy közöket biztosítsanak a kövek között. Ezen elrendezésnél (14. ábra) a rudak és a kötőanyag fölvételére szolgáló csatornák csak egy irányban terjednek és az egyes csatornákban lévő (14d) habarcsmassza, melyet a