58935. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver szilárd csővel, fölülcsukott závárzat-hüvellyel és közvetlenül a zároló által előidézett csőreteszeléssel

— 3 — számára ellentámasz gyanánt és az illesztési hézag pormentes elzárására szolgál. Ha a födelet a závárzathüvelyről le akarjuk venni, úgy azt előbb annyira előre toljuk, hogy a (d3) kampótoldat a závárzathüvely alámaratásától fölszabadul. Ezután a kampóodalt a 6. ábrán pontvonalozottan jelzett módon fölfelé billentjük, mimellett a födél a (d2) tartóléc belső széle körül a závárzathüvely hosszhornyában elforog. Ha ezáltal a (d5) toldat a hüvelyben való ágyazásából kiforgathatott, úgy a födelet fölfelé jobbra a závárzathüvelyről leemelhetjük, mimellett a jelen esetben egyúttal az előbb nyitott zároló is magával vitetik. * Úgy a lövész biztonsága szempontjából, mint nagyobb tartósság okából előnyös, hogy a födelet, miként azt itt föltüntettük, a tartóléccel és a toldatokkal együtt a závárzathüvely belsejében vezessük. Emellett azonban hosszú függélyes illesztési hézagok keletkeznek, melyek a závárzat belsejének bepiszkolódását elősegítik és hüvelyrepedéseknél gázokat hátrafelé könnyen átcsapni engednek. Ennek elkerülésére a födelet (d6) hosszbordákkal látjuk el, melyek az illesztési hézagokat fölfelé elzárják. A (d2) tartólécnél fekvő borda alá van maratva, hogy a födél levételénél a závárzathüvely fölött elcsúszhassék. A závárzathüvely hátul a lövész felé is gázbiztosan azáltal van elzárva, hogy a (hl) ütközőfenék elül csészeszerű kimaratással bír, melybe a födél hátsó vége bejut. Az (fl) zárórúgó a csúsztathatóan beillesztett födelet állandóan az 'ütközőfenék felé szorítja vissza, ez tehát a hátsó ütközőt képezi, viszont előmenetele az (ar) biztosíték (2. ábra) által határoltatik, mely magában a födélben van ágyazva ós csap útján a závárzathüvely hosszlyukába nyúlik be. A závárzatfödél elől a (d7) hosszabbítással (2. és 4. ábra) a závárzathüvely bal oldalfala fölött túlnyúlik és itt a szögrúgó hátsó (vl) szárával áll kapcsolatban, mely fölülről a závárzathüvely megfelelő kimaratásába helyeztetik be. A rúgónak mellső (v) szára csukott závárzatnál a závárzathenger (c2) szemölcsének támaszkodik neki. A hátsó szár (v2) meghajlítással bír, mely (v3) kampójával a nyugalmi helyzetben, midőn a födél a hátsó helyzetben van, a mellső szár alá jut és a rúgót bizonyos előzetes feszültségben tartja anélkül, hogy a mellső szár a závárzathengerre nyomást fejthetne ki és azt nyithatná. Ha most azonban a závárzatfödél a lövésnél a závárzathüvelyen előrehalad, úgy a rúgónak hátsó szárát a 2. ábrán pontvonalozott vonalakkal jelölt hátsó helyzetből a mellső teljes vonalakkal föltüntetett helyzetbe mozgatja el. A (v3) kampó emellett a mellső (v) szárat szabaddá teszi úgy, hogy ez most a (c2) hengerszemölcsre a teljes rúgónyomást viszi át. Mihelyst tehát a nyomás nagyobbá válik, mint a (w) támasztószemölcsöknek azávárzathüvely akasztékfölületein való súrlódása, úgy a závárzathenger jelentékeny sebességgel balra fordíttatik és szétreteszeltetik. Hogy a szögrúgó hátrafelé feszültségét el ne veszíthesse, mielőtt a hengert teljesen körül nem forgatta, a behajlításnak (v5) kampójával a závárzathüvely (h4) nyugasza alá nyúlik, mihelyt a hátsó szár a födél által előre lendíttetett. Ez a kapcsolat csak akkor oldódik meg önműködőlég, midőn a mellső rúgószár lefelé löketett és a 2. ábrán pontvonalakkal jelzett legalsó helyzetet érte el. Erre a célra a meghajlításon (v6) ékfölülét (7. ábra) van alkalmazva, mely a (v) szár pályájában fekszik, miáltal, a meghajlításnak alsó vége kifelé szoríttatik és ezáltal a (v5) kampó a (h4) nyugasz alól kihuzatik, midőn a szár alul beleütközik. A rúgó hajlásán ezenkívül (v4) szemölcs lehet alkalmazva, mely a mellső szár fölött fekszik és a födél előrehaladásának utolsó részében annak neki támaszkodik. A rúgó ezáltal merev szögemelővé változik úgy, hogy a födél ezután közvetlenül hat a závárzatkengerre. A závárzathengernek (c2) szemölcse oly képen van alakítva, hogy a rúgószár nyitásnál rövidebb emelőkarjával előbb a hengerre szoríttatik. mely azután meghosszabbodik úgy, hogy a rúgó a szétreteszelés kezdeténél nagyobb erővel hat. i A záróhenger a lövésnél a födél által csak j annyira forgattatik el, hogy támasztószemöl-