58799. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas összekötőberendezés mindenféle járművek keréktalpai számára

egyikét vizsgálva kitűnik, hogy áz összekötő berendezés harántrúdjának szöghajlási mozgásai közben az anyag részben hajlással, részben csavarással működik és hogy a szöghajlás nagyságát a rugalmas szál hossza az alaktól függetlenül határozza meg, a hosszirányban való elhajlás azonban adott hossz esetén annyival kisebb, amenynyivel ezen rugalmas szál menetei vagy tekervéni'ei közelebb fekszenek a középponthoz, mely körül a hajlás végbe megy. Ennek következtében az oldalirányban való hajlékonyság tetszőleges értékre csökkenthető és pedig vagy a rugó megfelelő alakja által vagy az összeköttetés harántrúdjának megfelelő hossza által, mely két feltétel egymától független. A megerősítési helyek igénybevételének csökkentésére és az egész elrendezésnek szimmetriássá tételére a rugók megerősítési helyei a középsík felé vannak elrendezve. Ezen elrendezés a találmány lényegét nem érinti; a rézsútos hatás egyik hajlékony csoportról a másikra megmarad, mert ezen csoportok két különböző síkban fekszenek. A leírt sajátságú rugók alkalmas rugalmas anyagból, pl. edzett aczélból, sárgarézből stb.-ből való lemez kivágása által állíthatók elő vagy összehajtogatott fémszalagból vagy a rugalmas anyag jobb elosztása céljából, négyszögletes keresztmetszetű fémszálból állhatnak. A 7. és 8. ábra az 5. és 6. ábrán feltüntetett kerék rugójának részletrajzát mutatja. A kerék természetesen tetszőleges anyagból, pl. fából vagy fémből állhat és a (c) v keréktalp kaucsukabronccsal vagy tetszőleges más anyagból való abronccsal, esetleg légabroncscsal szerelhető fel. A 7. és 8. ábrán látható rugó fémlemezből a feltüntetett módon való kivágás és hajtogatás által van képezve és kettős rugót vagyis szimmetriásan összekapcsolódó két rugót képez, melyek a bádog összehajtogatása által az (a) keréken közös (d) kapcsolásból, a rugalmas, tekervényes (e) ós (el) csopor- . tokból, az (a) keréknek ezen csoportjait a (c) keréktalpnak rugalmas (g) és (gl) csoportjaival összekötő (f) és (fl) harántrudak- ( ból állanak; a (g) és (gl) csoportok a, keréktalphoz a közös (h) kapcsolás útján vannak erősítve. A 9. ábra oldalnézetben és felülnézetben oly rugót mutat, mely egyszerű fémszalagból többszörös hajtogatás útján van készítve és melynek szélessége egyenlő ellenállás elérése céljából a közepe felé kisebb. A rugó természetesen kivágott és összehajtogatott részekből is összeállítható. A 10. és 11. ábrán látható foganatosítási alaknál a rugó négyszögletes keresztmetszetű sodronyból áll. Ezen sodony az (f) harántrúd képezése után derékszögben gör-' bül és az (e) és (g) sík spirálisokat képezi. A (d) és (h) végek, melyek a megerősítésre valók, ezután a rugó középvonala felé görbülnek és pedig az egyik (d) vég az (a) kerékhez való erősítés céljából fölül, a másik (h) vég pedig a (c) keréktalphoz való erősítés céljából alul. Ezen két vég vagy toldat gyűrűket képez, melyeken az (i) és (il) csavaranyák vannak átdugva és megfelelő darabjaikon a (h) és (hl) csavarok útján vannak rögzítve. A 12. és 13. ábráp a 10. és 11. ábrán látható rugó változata van feltüntetve, melynél az (e) és (g) spirálisokat egyenes és görbített részek képezik úgy, hogy az egész lekerekített sarkú meanderszalag alakját mutatja. A 14. ábra a 10. és 11. ábrán látható rugónak további változatát mutatja, melynél az (f) harántrudat ahelyett, hogy a spirálisokat képező sodronyból állana, a spirális belső menetéhez szegecselt vagy más módon erősített feszítőrúd képezi; a spirális belső menete gyűrű alakjában teljesen zárt. A 15. ábrán látható foganatosítási alaknál a két (e) és (g) spirális belső menetei nem ugyanazon feszítőrúdhoz vannak erősítve, hanem az egyik az fa) kerékhez, a másik pedig a (c) keréktalphoz. A két spirális között az összeköttetést a közös külső (k) sodrony létesiti, mely az (a) kerék belsején két küllő kö«ött halad át. A 16. ábra a 10. és 11. ábrán látható rugó újabb változatát mutatja, melynél az