58799. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas összekötőberendezés mindenféle járművek keréktalpai számára

lékony részén egymásra nem merőleges két különböző síkban fekszenek és semmi vagy majdnem semmi nyújthatóságuk foly­tán a keréktalpnak segédeszközök nélkül tökéletes vezetést biztosítanak. A találmány tárgyának néhány foganato­sítási alakja a mellékelt rajzon látható és pedig az 1. és 2. ábrán rugalmas összekötő beren­dezéssel ellátott kerék vázlatos keresztmet­szete, illetőleg homloknézete, a 3. és 4. ábrán másik két foganatosítási alak a kerék egy részének keresztmetsze­tén föltüntetve, az 5. és 6. ábrán keréknek részleges hom­loknézete, illetőleg teljes keresztmetszete oly gyakorlati foganatosítással, melynél a ru­galmasságot sajátságosan elrendezett rugók létesítik, a 7. és 8. ábrán ezen rugók egyikének részletrajzai, a 9—19. ábrákon a rugó több foganatosítási alakja. Az 1. ábrán (a) tetszőleges kerék tes­tét jelzi, melynek oldalfelületén (b) végeik­kel szabályos közökben a körkeresztmetszetű hajlékony (bl) rudak vannak megerősítve. Ezen rudak másik (b2) végeikkel a (c) gyűrűs koszorúra vannak erősítve, mely a keréktalpat vagy a gördülő gyűrűt képezi. Ha a kerék a jármű súlyát hordja és a (c) keréktalp a talajra támaszkodik, valamennyi (bl) rúd ugyanazon irányban hajlik el (amint az 1. ábrán az er'edményvonalak jelzik) és egyenletes talajon való haladásnál vala­mennyi (b2) illesztési vég a kerékhez ké­pest kört ír le, melynek sugara egyenlő az elhajlás nagyságával (2. ábra). A (c) kerék­talpnak az (a keréktesthez képest való, rézsútos irányban rugalmas elrendezése jel­lemzi a jelen találmány tárgyát. Az elrendezés következtében valamennyi kerék (bl) rúd az (a) keréktest központjának a (c) keréktalp központjához képest való egyenlő elmozgása esetén egyenlő mérték­ben hajlik el úgy, hogy valamennyi hajlé­kony (bl) rúd egyidejűleg működik, továbbá a keréktalp a kerékhez képest oldalirány­ában meg nem ingatható és a keréktalppal párhuzamos átvitel tökéletes, amit vezeték­elemek alkalmazása nélkül egyedül az ösz­szekötő rudak rugalmassága eszközöl. Ezen rudakat elég nagy számban egy­máshoz közel eső több központos sorban is lehet elrendezni, amint a 3. ábra mutatja. A rudak számának növelése által az egy­egy rúd által átvitt erőt csökkentjük. Ez esetben a rudak átmérője csökkenthető és ezáltal rugalmassága növelhető. A keréktalp és az agy között- egy vagy több mozgatható, közbenső gyűrű alkalmaz­ható. Ezen elrendezést a 4. ábra mutatja; az (1) közbenső gyűrű a keréktalppal egy sor (bl) rúd által, a kerékaggyal pedig másik sor (bl) rúd által van összekötve. Ennek következtében a rudaknak csak az egész elhajlás (vagyis a keréktalp és a kerékagy között való rugalmas elmozgás) felét kell átvinni, tehát ha (n) sorozat rudat (n-1) közbenső gyűrűvel alkalmazunk, mind­egyiknek elhajlása az egésznek csak (1-n) részét teszi ki. Némely esetben a körkeresztmetszetű rudakat valóságos rugók helyettesíthetik, melyek a körkeresztmetszetű rudakkal egyenlően működnek és a következőkben leírandó sajátságos és új módon vannak elrendezve. Tekintetbe véve, hogy a hatásos hajlé­kony rész az összekötendő darabok mind­egyikének összeköttetési helyéhez közel fekszik, ezen rugók a kerékkel való kap­csolásból, rugalmas anyagok egy csoportjá­ból, ezen csoport és a következő csoport között alkalmazott haránttartóból, rugalmas anyagok második csoportjából és a kerék­talppal való kapcsolásból állanak. Nem fel­tétlenül szükséges, hogy az oldalirányban való merevség tökéletes legyen; oldalirányú lökések (pl. járdaszegélyhez való ütközés) kiegyenlítésére kevés hajlékonyság enged­hető, de ezen hajlékonyságnak, mely a sugárirányú főhajlékonysággal szemben ká­ros hajlékonyságnak vehető, gyengének kell lennie és a főműködéshez képest való nagy­ságának alkalmas alak és méretek megvá­lasztása útján meghatározhatónak kell len­nie. A rugók foganatosítási alakjainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom