58754. lajstromszámú szabadalom • Áramátvivőberendezés elektromos kemencékhez

netnél a (p) csésze kisebb mértékben hevül föl, míg az (a) fölületen az áram az olvasztásra alkalmas sűrűségben, az egész homlokföl ületen; egyenletesen eloszolva lép ki, mikor még az is előnyös, hogy az áramsűrűség az olvasztótér feneke felé növekedik. Minél kisebb az (».) szög, annál kedvezőbb lesz a (q) főátmeneti fölülethez viszonyítva az (a) fölület, és annál kisebb lesz a megterhelése. Ha azokat az előnyöket, metyek abból származnak, hogy az áramsűrűség az egymást követő keresztmetszetekben különböző, még fokozottabb mértékben ki akarjuk használni, ezt avval érhetjük el, hogy a sarokvasak felé eső keresztmetszetek vezetőképességét pl. grafit vagy más vezetőképes anyag hozzáadásával, nagyobbá tesszük, mint az olvasztott anyag felé eső oldalét, mely főleg másodrendű vezetőkből, minő a dolomit és magnesit és valamely széntartalmú vagy más kötőanyagból áll. Belátható, hogy a föntebb leírt berendelésnek az ismertetett előnyökön kívül még más előnyei is vannak, elsősorban az, hogy az (a) fölület elkerülhetlen javításai könynyen végezhetők, amennyiben a keletkezett lyukakat másodrendű vezetők és kátrány keverékével töltjük ki és az áram átvezetéssel fűtve keményen kiégetjük, mi függélyes falak esetében lehetetlen volna. Hogy ugyanekkor az olvasztótér alakja általában is kedvező, kitűnik abból, hogy a sarokvasak az egész olvasztótér alkalmas tartószerkezetét képezik és előnyösen használhatók föl arra, hogy az olvasztótérbe az ez alatt elrendezett transzformátorból áramot vezessünk be. Ennek a transzformátornak alkalmazása további lényeges előnyökkel jár. Ugyanis a transzformátor most már az olvasztótértől teljesen szabadon fekszik, míg eddig legalább egy szára össze volt építve az olvasztótérrel. A transzformátor eme helyzete miatt gyorsabban hűl le, könnyebben kapcsolható ki az olvasztótérből és egyszerűen oldalt kitolható, ha valamely javítás válik szükségessé. Másodrendű vezetők előmelegítésére eddig a sarokvastól az olvasztótérig nyúló vaspeckeket alkalmaztak. Ennek az elrendezésnek kétféle hátránya van, először az ily peckek könnyen leolvadnak, másodszor hogy üzemközben is jó hővezetők gyanánt szerepelnek a sarokvasak felé. Végül az olvasztandó anyagnak az előmelegítés egész ideje alatt az olvasztótérben kell lennie. Igen kívánatos azonban, hogy az olvasztandó anyag megolvadása előtt fölösleges ideig ne maradjon az olvasztó térben, hanem a fölmelegítése lehető gyorsan menjen végbe. Ezt a szóban lévő találmány szerint akként érjük el, hogy a fölmelegítést a másodrendű vezetőkbe beágyazott fűtőellenállások útján külön áramkörben végezzük. Ezeket a (w) ellenállásokat célszerűen az áramátvivőberendezésben az áramátmenet irányára merőleges irányban helyezzük el, mikor az (a) fölülettől a (b) fölület felé irányúit hőátvitel meggátlása szempontjából rendkívül kedvező hatást gyakorol, minek okát alább fogjuk megmagyarázni. A fűtőellenállások bármely tetszőleges anyagból legelőnyösebben laposvasszalagokból vagy drótokból állhatnak, melyeket akként alakítunk, hogy a tulajdonképeni üzem közben figyelembe jövő keresztmetszetfölület lehető nagy részét egyenletesen hevítsék föl. Ezeket a fűtőellenállásokat az áramátvivőréteg vastagságának megfelelően egyenként vagy többszörösen alkalmazzuk, ez utóbbi esetben pedig a feszültségnek és az üzemviszonyoknak megfelelően párhuzamos vagy láncolatos kapcsolásban. Az ellenállásokat átfolyó és így az áramátvivőberendezést fűtő áramot bármely tetszőleges, elegendő erősségű áramforrás szolgáltathatja, különösen előnyösen az, mely később a kemence üzemét látja el. Ily módon elkerüljük, hogy az olvasztótérben az olvasztandó anyaggal fémrészek érintkezzenek és azt megfertőzzék, a meg nem szakított (a) fölület jóval tartósabb, mint az a fölület, melyet a vaspeckek részére lyukak törnek át, jóval egyszerűbb és biztosabb, mesterséges alakos darabok