58732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkoxyd készítésére
Megjelent 1913. évi február hó 21-én. MAGY. ffc. KIR. SZABADALMI gm HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 58732. szám. IV/li/l. OSZTÁLY. Eljárás cinkoxyd készítésére. FERRERE PIERRE BANKÁR PÁRISBAN. A bejelentés napja 1012 január hó 2S-ika. Elsőbbsége 1911 április hó 27-ike. A találmány tárgya eljárás cinkoxyd készítésére közvetlenül az ércből vagy cinksókból. A találmány célja igen olcsó és tiszta cinkoxyd készítése egyszerű készülékekben foganatosítható igen gyors műveletek sorozata által, melyek a cink teljes mennyiségéi alakítják át. Az eddig cinkoxyd gyártására használt eljárások a cink azon sajátságán alapulnak, hogy a fémcink oxydáló közegben desztillálva, elég. Ezt a fém cinknek desztillálása által, vagy pedig bármely ércnek oxydalakba való vitele és szénnel együttesen való fölhevítése által érjük el úgy, hogy a szén által fölszabadított vagy az eredetileg szabad cink a hőmérsék kellő emelésekor desztillál s gőzei légáramba vezettetnek s ebben elégnek. A cink desztillálásakor az ólom ugyancsak gőzalakba megy át és cinkoxyddal elegyődik, ami természetesen a termék tisztaságának rovására megy. Az így nyert cinkoxyd tehát még nedves úton tisztítandó, ami természetes a termelés költségét fokozza. A találmány szerinti eljárás a cinkszulfit (ZnSOs ) oldhatlanságán és azon sajátságán alapszik, hogy kellő hőfokon cinkoxydra és kénessavra (S02 ) bomlik. A találmány tárgya különösen a cink- | oxyd előállítására szolgáló cinkszulfit termelésére szolgáló eljárás. Megállapíttatott, hogy ha egy cinksónak (szulfát, klorid, nitrát, stb.) oldatát hidegen vagy célszerűbben forrási hőfokon vagy pedig nyomás alatt alkáli- vagy alkáliföldfémeknek vagy mágnéziumnak vagy alumíniumnak kristályos, vagyamorf vagy pedig oldott szulfitjaival elegyítjük, cserebomlás megy végbe s úgyszólván pillanatnyilag cinkszulfit keletkezik a körülményeknek megfelelő tisztaságú könnyű fehér por alakjában, melyet csak szárítani és kellő (600—800°) hőmérséken pörkölni kell, hogy a megfelelő tisztaságú oxydot nyerjük, melynek tisztasága természetesen attól is függ, hogy az alkalmazott cinksó savmaradéka és az alkalmazott szulfit bázisa oldható vagy oldhatlan sót alkotnak-e. A gyakorlati foganatosításkor rendszerint kálium- vagy nátriumszulfitot alkalmazunk, melyeknek más savakkal képezett sói oldhatók. Ily körülmények között az alkalmazott bázis szulfitja üzem közben folyton regeneráltatik, ami természetesen az eljárás előnyére válik. A következőkben példaképen az eljárás egy gyakorlati foganatosítási módjának rész-1 leteit ismertetjük.
