58732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkoxyd készítésére
E példánál kiindulási anyag gyanánt a leggyakoribb cinksót, a cinkszulfátot (ZnS04 ) használjuk, melyet közvetlenül sphalerit pörkölése révén létesíthetünk. Nyilvánvalóazonban, hogy a találmány kiterjed más anyagokból nyert és más sók révén előállított cinkoxydnak a föntjelzett reakciók révén való előállítására is/ Az eljárást egy ipari alakjában a következő szakaszból ismerjük meg: A kénes cinkércet szulfátozó vagyis oxydáló pörkölésnek vetjük alá úgy, hogy a cinkszulfidot cinkszulfáttá (ZnSOj alakítsuk. Ugyanekkor az ércben lévő vas, réz stb. szulfátja is képződhet, megjegyzendő azonban, hogy ezen egyéb szulfátok jól vezetett pörkölésnél fémoxydra és kéntrioxydra (SOs ) vagy kénessavra (S02 ) bomlanak. Ezután a kihűlt pörkölt ércet ismert módon lúgozzuk á cinkszulfát kioldása céljából. A lúgozó oldat az eljárás egy előző műveletéből származhat s a szulfit alakjában fölhasznált bázisokat szulfát alakjában tartalmazhatja. A lúgozó edényekből kikerülő cinkszulfátoldat literenként 500 g. és még több vízmentes cinkszulfátot tnrtalmazhat; a réz, vas. mangán, stb. szulfátjaitól ismert módon választatik el. Ezen tisztított cinkszulfátoldatot. már most egy nyílt vagy zárt tartályba vezetjük, mely fűtőkígyóval, vagy gázköpennyel vagy közvetlen tüzeléssel s egy vagy több kavaróval van fölszerelve úgy, hogy a reakciót tetszés szerint magas hőfokokon vagy nyomás alatt eszközölhetjük. Egy másik tartályban, mely célszerűen az előbbi tartály fölött van, egy megfelelő mennyiségű fémszulfitoldatot, célszerűen alkáli-fém szulfitjának, pl. Na2 SOá -nak oldatát tároljuk, legcélszerűbben a cinkhez kötött kénsavnak egyenértékű mennyiségben. Ha a pörkölt anyag lúgozásakor minden veszteséget el akarunk kerülni, célszerű valamivel kevesebb nátriumszulfitot alkalmazni a cinkszulfit leválasztására, mint amennyi tényleg kellene úgy, hogy az anyalúgban semmi esetre se maradjon nátriumszulfit. A cinkszülfátoldatót a forr-V pontig hevítjük s azután szakaszosan vagy egyszerre folyatjuk hozzá a nátriumszulfitot, miközben a kavarót működtetjük s az edényben esetleg túlnyomást létesítünk. Ekkor cserebomlás megy végbe és cinkszulfit képződik fehér, könnyű, kristályos por alakjában a következő képlet szerint: Na2 S03 + ZnS04 == Na2 S04 + ZnS08 Ezen cserebomlás azonnal végbemegy, mihelyt az összes nátriumszulfitot hozzáadtuk a cinkszulfáthoz. A cinkszulfátot vagy más cinksót a jelzett fémek szulfitja helyett azoknak biszulfitjaival is lehetne elegyíteni, de ezen esetben a . keletkező cinkbiszulfit oldhatósága folytán a kivánt cinkszulfitot csak úgy létesíthetjük a biszulfitból, hogy a fölös kénessavat meleg, vagy evakuálás vagy mindkettő által elvonjuk. A nyert cinkszulfitot a készülékben dekantáljuk, mossuk, s végül megszárítva, zart készülékben vagy alkalmas kemencében kalcináljuk. A hő folytán a cinkszulfit tiszta cinkoxydra és kénessavra bomlik: ZnS08 = Zn0 + S02 . Az így nyert cinkoxyd igen fehér és tiszta s megfelel a szokásos kívánalmaknak. A kalcináláskor fölszabaduló kénessav újból fölhasználtatik. E célból a cserebomláskor keletkező nátriumszulfátoldatot két adagra osztjuk, melyek egyikét a cinkszulfátnak vagy más cinksónak oldására, ill. az ércből való kilúgozására, másikát pedig a szükségelt Dátriumszulfit regenerálására használjuk föl. Ezen célból ezen adagba a tartalmazott nátriumszulfáttal egyenértékű poralakú kálcium- vagy báriumkarbonátot vagy ezek hidrátjait keverjük s keverés közben befújjuk az oldatba azt a kénessavat, melyet a cinkszulfit kalcinálásakor szabadítottunk föl. Ekkor hármas bomlás megy végbe: A kénessav kiűzi a karbonát szénsavát és a karbonátot szulfittá alakítja; ez viszont a nátriumszulfátra hat éa oldhatlan kálciumszulfátot képez nátriumszulfit vagy nátriumbiszulfit mellett aszerint, hogy mennyi kénessav vezettetett az oldatba. A reakciót a . következő egyenletek jelzik:
