58657. lajstromszámú szabadalom • Sínfék közúti vasúti és hasonló járművek számára

sinnel érintkezésben tartja, mely feszítőrúd •egyik vége a (2) kar külső vége közelében a (2) karhoz van erősítve, míg másik vége -a (10) csap útján az elektromágnes alsó részéhez van kötve. A feszítőrúd tetszésszerinti alakkal bírhat; a föltüntetett példánál két részből áll, melyek a (11) rúgó által vannak összekötve. Az (1) vezetőberendezés a (12) tuskóból -•áll, mely a (2) kar külső végében van vezetve és V-alakú (13) toldattal bír; az utóbbi a kar fölé nyúlik és a tuskónak mindegyik irányban való kilengését határolja. A (12) tuskó T-alakú hasítékkal bír és a hasítéknak a sinhez párhuzamos részén a (14) sáv halad át szabadon, mely a sinben lévő (19) sinhoronyba szoríttatik le két beállítható <(15, 15) rúgó segélyével; e rúgók a (12) tuskón és a (16) híddarabon vannak megerősítve, mely a (14) sáv fölső végéhez van kötve. Ez a sáv az alábbiakban vezető sávnak van nevezve. A T-alakú hasíték másik részén egy másik (17) sáv halad át, mely a (18) csavar által rögzíttetik a hasítékban elfoglalt helyzetében. Ez a sáv a vezetősávra merőleges helyzetet foglal el és a sín fölületére harántirányban terjed, mimellett a sin tisztítása céljából kaparó gyanánt szolgál. Minthogy a (12) tuskó a (2) kar végében olymódon van ágyazva, hogy korlátolt forgómozgást végezhet, enuekfolytán a (4) mágnes vezetésére és a sin tisztítására szolgáló (14, 17) sávok a jármű bármily irányú mozgása mellett ferde helyzetet foglalhat -el. A (9) feszítőrúd arra törekszik, hogy a vezetőberendezést a sinnel érintkezésben tartsa, amennyiben a (11) rúgó jelentékenyen erősebb, mint a (15) rúgók együttvéve úgy, hogy a (17) kaparónak a sinről való fölemelése meggátoltatik. A föntebbi leírásból kitűnik, hogy a (14) vezetősáv mindenkor a (6) sin (19) hornyában fut és ennek folytán a (4) elektromágnest a sin fölött kellő helyzetben tartja és minthogy a (2) kar és (9) feszítőrúd csuklósan van az elektromágneshez erősítve, ennélfogva az utóbbinak a fékek meghúzása •és megeresztése alkalmával a sin felé és attól eltávolodó mozgása nem gátoltatik. A vezetőberendezésnek föntleírt szerke-1 zete főleg a közúti vasutakhoz rendszerint használt hornyos sínekhez alkalmas. Ha a sinfék a közönséges vasúti sínekhez alkalmaztatik, akkor a (14) vezetősáv a (12) tuskóban a lefelé való mozgásban csavar vagy más alkalmas ütköző által korlátozandó és a sin oldalával hozandó érintkezésbe. Azonban megjegyzendő, hogy a (17) sintisztító tetszésszerint elhagyható. A vezetőberendezésnek a (9) feszítőrúd hatása alatt történő lefelé való mozgása határolására alkalmas eszközök, mint például egy lánc alkalmazandó, mely az (5) járműkerethez és a (2) kar külső végéhez erősítendő. A (2) kar szükség esetén (20) vezetékkel látható el, mely az elektromágnes egyik vagy mindkét oldalfölületével érintkezik úgy, hogy a (2) kar kellő helyzetben az elektromágneshez párhuzamosan tartatik. A föntleírt vezetőberendezés helyett a kis peremű (21) kerék alkalmazható, mely a (2) kar végén lévő csapágyakban van ágyazva, mint ez a 4. és 5. ábrán látható. Habár kívánatos lehet, hogy a sinféksarú mindegyik végén egy vezetőberendezés alkalmaztassák, mégis célszerű mindegyik féksarúnak csak egyik végét a föntleírt vezetőberendezéssel ellátni, mert azt találtuk, hogy két vezetőberendezés alkalmazásánál az egyik a síntől elszoríttatik, amikor a jármű ívben mozog. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromágneses sinfék közúti vasúti ós hasonló járművek számára, jellemezve azáltal, hogy a féksarut képező elektromágnes vezetőberendezéssel van ellátva, mely a sinnel érintkezik és az elektromágnest mindenkor kellő helyzetben tartja a sin fölött, mimellett a vezetőberendezés olymódon van az elektromágnesen megerősítve, hogy az utóbbinak a fékek meghúzásánál vagy megeresztésénél a sin felé vagy attól eltávolodó mozgása nem befolyásoltatok. 2. Az 1. igénypont szerinti sinfék kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (1,