58651. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági reteszzár

A találmány lényege a föntemlített öszszes foganatosítási alaknál abban áll, hogy a retesz ütközője valamivel a retesz záróhelyzete előtt akként van elrendezve, hogy az ajtó az ütköző retesz által még akkor is biztosíttatik, ha az ajtózár nincs behornyolva és csak a retesz kiemelése után nyitható. Az 1—6 ábrákon föltüntétett foganatosítási alaknál a tulajdonképeni (A) retesz, mely kinyújtott állapotban a 6. ábrán föltüntetett alakkal bír, valamint az 1. ábrán pontozottan föltüntetett él úgy van meghajlítva, hogy a (b) szár a (c) reteszfejjel együtt az ajtó külső élét körülfogja, miként ez az 1., 2. és 4. ábrákon látható. Az alakot úgy választjuk meg, hogy a retesz forgáspontja a (c) középvonala qlá esik. Az (A) retesz a (D) fogantyútengely mellső végén van elrendezve és kívül (E) keresztfogantyúval bír. A (D) retesztengely (Gr) és (Q) helyen az ajtóban nyer ágyazást és belülről szokásos módon (F) kallantyúval van ellátva. A külső (G) reteszcsapágyon azonfölül egy hasítékos (j) vezeték nyer alkalmazást (1., 2. és 4. ábrák), mely a retesznek elforgatását (i)-nél és (h)-nál (2. ábra) határolja. A (K) retesz-zár, miként ez az 1. és 4. ábrákon látható, az ajtókeretbe van beeresztve és tokot képez, mely a reteszt, mint ez az 1. ábrán szakadozott vonallal föl tüntetve látható, az ajtó becsukása után fölveszi. A tulajdonképeni (1) retesz-ütköző a retesz-tok előugró (o) részén akként van elrendezve, hogy az ajtó csukásánál a (e) retesz-fej elsősorban az (1) ütköző fölött csappan be (a rajz 1. ábráján eredmény vonallal berajzolt (2) és (3) helyzet) és az ajtó további zárása alkalmával az eredmény-vonallal föltüntetett (4) helyzetet foglalja el. Az (1) retesz-ütköző, valamint a (c) reteszfej úgy van lekerítve, hogy az ajtó csukásánál a retesz az ütközőn fölemelkedik. Hogy a retesz az (1) ütköző mögött biztosan beesappanjon, a (K) zártok (m)-nél ugyancsak lekerekített vagy ferdén megmunkált ütközővel bír és az (n) helyen oly magas, hogy az ajtó tovább csukásánál a (c) retesz-fej (m)-nél ütközésre talál és záró helyzetébe nyomatik le. Az itt leírt biztonsági retesz-zárnak működése könnyen érthető. Ha a vasúti kocsi ajtaja, mint ez a 2. ábrán látható, zárt hely- * zetben van és nyitandó volna, akkor az utasnak sagy kalauznak a (P) kilincs elforgatása által elsősorban a tulajdonképeni ajtózárat kell nyitnia, mire az ajtó annyira nyitható, hogy a (c) retesz-fej az (1) zárütközőhöz ér. Az (A) retesznek (E) keresztfogantyúnak kívülről való elforgatása által vagy pedig az (F) kallantyúnak belülről való megfelelő elforgatása által eszközölt kiemelése után az ajtó teljesen kinyit- , ható. Ezen berendezésnek gyakorlati értéke abban rejlik, hogy ha az utas vagy kalauz az ajtót zárja, illetőleg becsapja, akkor az ' (A) retesz, illetőleg ennek (c) feje a zár (1) ! ütközője fölött becsappan, még mielőtt az ajtó teljesen zárva volna és az ajtónak tovább tolása után is mindenkor záróhelyzetben marad. Ha tehát figyelmetlenségből megfeledkezünk arról, hogy a tulajdonképeni (P) ajtózárat (1. ábra) teljesen zárjuk, vagy ha ezt pl. a .vonat haladása közben tévedésből kinyitjuk, úgy az (A) retesz az ajtó fölnyitását még mindig megakadályozza és így balesetek elkerültetnek. A 7—tői 11. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál a berendezés lényegében ugyanolyan, mint az 1. ábrán bemutatott szerkezet és az azonos részek ugyonoly betűjelzésekkel vannak ellátva. Ezen második szerkezeti megoldás lényegében csak abban tér el, hogy az (Al) retesz az ajtónak nem külső oldalán van elrendezve, hanem az ajtó könyök-kivágásába van beeresztve (8., 10. és 11. ábra). A retesz kívülről ugyancsak (E) keresztfogantyúval (7—10. ábrák) van ellátva vagy pedig (E2) forgattyús fogantyúval (11. ábra). A zár-tok ugyanoly módon van kiképezve, mint az 1—6. ábrákon bemutatott zártok és a 7. ábrán mindazon lényeges (1., 2., 3. és 4) helyzetek láthatók, miket a retesz az ajtó zárásánál fölvesz. A biztonsági retesz-zárnak működési módja egyebekben ugyanaz, mint azt föntebb ismertettük.