58440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olaj és olajszerű termékek szállítására való hordóknak enyvvel való bevonására

Megjelent 1913. évi január lió 21-én. AIAGY FGFO KIK SZABADALMI lB

Bg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 58440. szám. XX/f. OSZTÁLY. Eljárás olaj és olajszerű termékek szállítására való hordóknak ennyvvel való bevonására. WENZELBURGER KÁROLY IGAZGATÓ ANTWERPENBEN. A. bejelentés napja 1912 január hó 11-ike. Jelen találmány tárgya eljárás olajok és olajszerű termékek, valamint mindennemű folyadékok, például petróleum, gépolaj, tápolaj, terpentin stb. szállítására való hor- ] dóknak, különösen fahordóknak enyvvel i való bevonására. Az eljárás nemcsak új hordók, hanem főleg már használt hordók részére is alkalmas, minthogy az eddigi módszerekkel szemben jelentékeny előnyökkel bír. Az alábbiakban a magyarázat egyszerűsbítése kedvéért csak fahordókról, a föntjelzett célra általában szokásos hordókról van említés téve, azonban az eljárás védelme mindazon más hordókra is kiterjed, melyek a föntemlített termékek szállításánál szóba jöhetnek. A hordók enyvvel való bevonásának, mint ismeretes, célja az, hogy a hordó belseje i lyukacsainak és hézagainak kitöltése által az olaj kilépése, szivárgása megakadályoztassák. Az eddig szokásos eljárásoknál ez a cél csak igen tökéletlenül éretik el úgy, hogy szállítás közben az olajveszteségek elkerülhetetlenek és a szállító ós vevő között fölszólamlásokra és különbözetekre adnak okot, melyek eddig elkerülhetetlenek 1 voltak és az érdekeltek által eddigelé hallgatólag magától értetődőnek találtattak. A hordók abszolút tömítettsége ugyanis nem volt elérhető. Az említett célra már | most az enyv a legalkalmasabb anyagnak i bizonyult; az enyv nem is helyettesíthető tetszésszerinti más termék, mint például szurok által, mely sörgyárakban a hordók tömítésére alkalmáztatik. E két tömítőanyagnak az egyik vagy a másik célra való kezelésének különbözősége már az enyv helyettesíthetőségének lehetetlenségéből is következik. Az új hordóknak enyvvel való bevonása eddigelé olymódon történt, hogy a hordóknak levegőn való kellő szárítása után a hordókba egy merítőtartány segélyével kézzel folyékony (körülbelül 10—12 1.) enyvet töltöttek és ezután a hordót szintén kézzel, többszöri fölborítás mellett, forgásba hozták, hogy az enyvet a hordó belső fölületére lehető jól szétosszák. Ez a folyamat a munkás ügyességétől, kellő meleg enyv használatától és a kezelés időtartamától függött, mely három körülmény az eljárás jó foganatosítása tekintetében elengedhetetlen. A felesleges enyvet azután a hordószádon át kifolyatták, mire a hordókat az időjáráshoz képest egészen hat napon át az