58385. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő

lehet elérni, hogy az irányzókészülékek (f, g) karokkal mereven össze vannak kötve és ezek a karok (h) rúd révén olyan csuklós összeköttetésben állanak, hogy ez a rúd az (f, g) karokkal és az alapvonallal csuklós parallelogrammot képez. Első sorban az egyik pld. (d) távcsövet a megfigyelt pontra irányítjuk úgy, hogy ez a pont annak szálkeresztjében megjelenik. Az (a, b) alapvonalat ezután a (d) távcső helyzetének megváltoztatása nélkül mindaddig forgatjuk, amig a megfigyelt pont a másik (e) távcső szálkeresztjében is megjelenik. Az alapvonalnak ehhez szükséges forgása vagy ezen forgásnak megfelelő távolság a megfigyelt pont és megfigyelési hely között a távcsövek egyikével szilárdan összekötött (i) beosztáson leolvasható. A készülék az alapvonal egyik végpontjában vagy annak más pontjában a háromlábú (k) állványra szerelhető, mint az a 2. ábrán föl van tüntetve, mimellett a készülék megfelelően ki van egyensúlyozva. Ezen berendezésnél a két irányzókészülék vagy távcső optikai tengelyeit pontosan párhuzamosan rendezhetjük el, azonban az egyik pld. (d) távcső szálkeresztjét az optikát tengelyhez viszonyítva, a kivánt (y) szögnek megfelelő értékkel elállítjuk. Ezen foganatosítási alaknál a megfigyeléshez két irányzókészülék vagy távcső szükséges. A 3. ábrában olyan foganatosítási alak van föltüntetve, amelynél a megfigyeléshez csak egy távcső vagy irányzókészülék elégséges. Az egyik (d) irányzókészülék irányzótengelyének meghosszabbításában az (a, b) alapvonal egyik vége fekszik. A másik irányzókészülék két (e, e') tükörprizmából áll, amelyek az alapvonal végein (a)-nál és (b)-nél akképen forgathatók, hogy fényvisszaverőfölületeik, melyeknek függélyesei mindig a másik (d) irányzókészülék irányzótengelyével párhuzamos síkban fekszenek, mindig v -^-szöget zarnak be egymással. Hogy a fényvisszaverőfölületeknek egymáshoz való hajlása változatlanul megtartható legyen, az (a, b) alapvonal a 3. ábra szerint a tükörprizmákhoz erősített (f, f) karokkal, valamint az utóbbiakat egymással összekötő (h) rúddal csuklós parallelogrammot képez. Az alapvonal maga (a) végénél a két (e e') fényvisszaverőfölület függélyeseinek síkjára merőleges tengely körül forgatható és a tükörprizmák a csuklós parallelogramm révén az alapvonal által esetről esetre leírt szög felével elforognak és pedig a belső (e) tükör ugyanazon értelemben, mint az (a, b) alapvonal. A 3. ábra szerint ezt azáltal érjük el, hogy az (a, b) alapvonal az (o)-nál csuklósan megerősített szögemeltyú (1) karja révén a (h) rúddal csuklós összeköttetésben áll, mimellett az (I) kar ugyanolyan hosszú mint a csuklós parallelogramm (f, f) oldalai és ezekkel párhuzamos. A szögemeltyú másik (m) karja az (1) karral mereven van összekötve és külső villaalakú vagy hasítékkal ellátott végével a (d) irányzókészülék irányzótengelyében rögzített (o) csapot veszi körül, amelynek az alapvonal (a) végétől való távolsága ugyanolyan nagy, mint a (p) forgási csapnak távolsága ugyanazon (a) ponttól. A (p, o, a) háromszög tehát az alapvonal bármely helyzetében egyenszárú háromszög és így az (a, b) alapvonalnak bizonyos szöggel való elforgatásánál az (1, p, o) szögemeltyú és a csuklós parallelogramm közvetítése révén a tükörprizmák s pontosan ezen szög felével forognak el. Természetes, hogy más készülékek is használhatók, amelyek az (e, e') tükröket az alapvonalnak (a) vége körül való elforgatásakor az alapvonal szögsebességének felével elforgatják. Az (e, e') tükrök magassága úgy van méretezve, hogy azok függélyes irányban mérve, az irányzókészülék látmezejének csak egy részére nyúlnak. Ha már most a (d) irányzókészüléket a megfigyelt pontra irányítjuk, akkor általában két képet kapunk; és pedig egy közvetlen képet és egy oly képet, amelyet azok a fénysugarak adnak, amelyek a megfigyelt ponttól először az (e') tükörre esnek és visszaverődés után ebben és az (e) tükörben a (d) irányzókészülék felé mennek. Ha az alapvonal és ezzel együtt az (e, e')